„P–51 Mustang” változatai közötti eltérés

| ár = 50 985 USD (1945)

| személyzet = 1 fő

| hossz = 9,83 m

| fesztáv = 11,28 m

Már 1942-es szolgálatba állásakor is gyors, mozgékony vadászrepülőgépnek számított, melyet a továbbfejlesztések során sem vesztett el. Ezt a ''P-51B-1''-változatától a [[Spitfire]]nél bevált [[Rolls-Royce Merlin]] motor biztosította, melyet [[Packard V–1650]] néven az USA-ban gyártottak, ellátva kétfokozatú, kétsebességes [[turbófeltöltő]]vel is. A megfelelő tűzerőt a "B" és "C" változatnál 2-2, a "D" változattól 3-3 db a légcsavarkörön kívül a szárnyakba épített 0,5"-os (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska szolgáltatta összesen 1880 db lőszerrel. A géppuskák a repülőgép előtt kb 300 m-el hordtak össze (kezdetben kis sorozatban készült 4x20 mm-es gépágyúval, sőt az AM106 jelű példányt 40 mm-es fegyverzettel látták el), később alkalmassá tették nemirányított rakéták és siklóbombák vetésére is.

 

 

A második világháborút és a koreai háborút követően több példánya polgári tulajdonba került, amiket rendszerint légi versenyeken repülnek még napjainkban is. Háborús érdemeinek legnagyobb elismeréseként fogható fel, hogy ''John Najjar'' tervező róla nevezte el a [[Ford Motor Company]] azóta tradicionális amerikai típussá váló kupéját, a [[Ford Mustang]]ot.