„A magyarországi németek kitelepítése” változatai közötti eltérés

'''A [[magyarországi németek]] [[kitelepítés]]e''' a [[második világháború]]t követően, [[1946]]-[[1948]] között zajlott le.

 

A [[kitelepítés]] előkészítésében és végrehajtásában meghatározó szerepet játszott a kommunista vezetés alatt álló belügyminisztérium. A Népgondozó Hivatal, amelyet [[1945]]-ben elsősorban a kitelepítés lebonyolítására állítottak fel, a belügyminisztériumnak volt alárendelve. Ez a minisztérium hatalmazta fel és küldte ki azokat a kitelepítési biztosokat, akik helyben minden hatóságnak utasításokat adhattak. Amúgy is a kommunista párt szerezte meg [[1945]]-ben a belügyhöz tartozó kulcspozíciók többségét. A kitelepítési rendelet végrehajtásával a kommunisták újabb hatalmi eszközre tettek szert.

 

A [[magyarországi németek]] [[kitelepítés]]e a magyar kormányok várakozásával ellentétben nem lett kül- és belpolitikai csodaszer. Mint Kaltenecker Krisztina írja, a kitelepítéssel járó jogtalanságok, törvénytelenségek és embertelenségek megrázkódtatták az alkotmányosságot, kikezdték a jogállamiság alapjait. A [[magyarországi németek]] [[kollektív bűnösség]]en alapuló kitelepítése ráadásul tovább gyengítette a magyar kormány pozícióit a szomszédos győztes államokkal, különösen [[Csehszlovákia|Csehszlovákiá]]val szemben. A határon túli magyarok sorsát meghatározta a továbbiakban, hogy a szomszédos országok a [[magyarországi németek]] kitelepítését precedensnek tekinthették. Csehszlovákia például egy úgynevezett kölcsönös [[kitelepítés|szlovák-magyar lakosságcsere]] kikényszerítésére használta fel a magyar kormánnyal szemben.<ref>Krisztina Kaltenecker: Das Dilemma der massenhaften oder vollständigen Zwangsaussiedlung der Deutschen aus Ungarn. Die Entstehungsgeschichte der Regierungsverordnung Nr. 12.330/1945 MP. In: Heike Müns (szerk.): Jahrbuch für deutsche und osteuropäische Volkskunde. Band 44 (2001). N. G. Elwert Verlag. Marburg, 2001. 82-85.</ref>