„I. Olaf norvég király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
{{Uralkodó infobox
| név =
| állam =
| megnevezés =
| kép =
| képaláírás =
| uralkodás_kezdete =
| uralkodás_vége =
| koronázás dátuma =
| titulusai =
| teljes_név =
| előd =
| utód =
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával -->
| házastárs =
| gyermekei =
| édesapa =
| édesanya =
| születési dátum =
| születési hely =
| halálozási dátum =
| halálozási hely =[[Svolder]]<ref
| temetés dátuma =
| nyughelye =
|}}
{{egyért2|a norvég királyról|I. Olaf (egyértelműsítő lap)}}
'''I. Olaf''' vagy '''Olaf Tryggvason''' ([[óészaki nyelv|óészakiul]] ''Óláfr Tryggvason,'' [[norvég nyelv|norvégül]] ''Olav Tryggvason''), (
== Élete ==
31 ⟶ 33 sor:
=== Gyermek- és ifjúkora ===
Olaf apja [[Tryggve Olafsson]] (óészakiul Tryggvi Ólafsson), az [[Oslo-fjord]] vidékén elterülő délkelet-norvégiai [[Viken]] törzsfője, egyúttal [[I. Harald norvég király|I. Széphajú Harald]] norvég király unokája volt. A források szerint [[963]]-ban [[II. Harald norvég király|II. Szürkeköpenyes Harald]] király megölette<ref name=nagylexikon/> a trónjára nézve veszélyes rokont. Tryggve állapotos özvegye, Astrid (Ástríth) az öldöklés elől egy közeli tó elhagyatott szigetére menekült, és ott adott életet fiának, Olafnak. A fiúgyermek élete azonban nem volt biztonságban – lévén a királyi [[Yngling-dinasztia]] tagjaként potenciális trónkövetelő –, így anya és gyermeke a Norvég és a [[Svédország|Svéd Királyság]] területén bujdosott. Amikor Olaf hároméves lett, Astrid felkerekedett, hogy a [[novgorod]]i Vlagyimir kíséretében szolgáló bátyja, Sigurd (Sigurðr) jóindulatára bízza a maga és fia életét. Hajójukat azonban a [[Balti-tenger]]en [[kalóz]]ok támadták meg, akik Olafot és Astridot a normannok által meghódított, mai [[észtország]]i területeken rabszolgának adták el. A legenda szerint hat esztendővel később Sigurd a kamasszá cseperedett Olafban felismerte unokaöccsét, kiváltotta és magával vitte ura, Vlagyimir novgorodi (viking nevén holmgardi) udvarába.
Időközben Vlagyimir [[980]]-tól [[I. Vlagyimir]] néven a [[Kijevi Rusz]] fejedelme lett. A kíséretében szolgáló [[normannok|normann]]-[[vikingek|viking]] fegyveresek nevelték fel Olafot<ref name=nagylexikon/> (de megismerkedett a kereszténységgel is<ref name=nagylexikon/>), s a közelharc, a fegyverforgatás valamennyi általuk ismert fogására megtanították. Tizennyolc esztendős korában indult első hadjáratára, amelynek során megtámadta [[Bornholm]] szigetét és a [[vandálok]] lakta [[Vindland]]ot is (a mai [[Németország|Északkelet-Németország]] partvidékén). Ez utóbbi helyen feleségül vette a helyi király, Boriszláv (Burisleif) Geira nevű leányát (egyes források szerint [[I. Mieszko]] [[Lengyelország|lengyel]] fejedelem leánya volt). Három éven keresztül, felesége hirtelen bekövetkező, feltehetően [[985]]. évi haláláig itt is éltek. Ezt követően Olaf visszatért a viking életmódhoz, s részt vett az [[Anglia]] ellen intézett támadásokban<ref name=nagylexikon/> és [[II. Ethelred angol királyának]] legyőzésében<ref name=nagylexikon/>, aki szövetségest keresett Olafban<ref name=nagylexikon/>. [[Snorri Sturluson]] krónikája szerint Olaf embereivel ez idő tájt feltűnt [[Northumbria]], az [[Alba Királyság]] (ma [[Skócia]]), az [[Orkádok Grófsága]] (ma [[Hebridák]]), [[Man sziget]]e, [[Írország]], [[Wales]] és [[Valland]] (ma [[Franciaország]]) partjainál, és húszas évei közepére nagy hírnevet vívott ki magának. A [[991]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-e]]i [[maldon]]i csata megnyerésével jelentősen elősegítette [[II. Æthelred]] angol király meghódoltatását, noha az korábban igyekezett Olafot szövetségeséül megnyerni.
=== Uralkodása ===
41 ⟶ 43 sor:
[[Kép:Svolder, by Otto Sinding.jpg|300px|jobbra|bélyegkép|A svoldi ütközet [[Otto Sinding]] festményén]]
Olaf ötéves uralkodásának részletei a múlt ködébe vesznek. Királyként fő célkitűzése a vikingek keresztény hitre [[térítés]]e volt<ref name=nagylexikon/>, s ennek egyik kezdeti lépéseként [[995]]-ben megalapította az ország első keresztény templomát. Népének megtérítése azonban nem ment minden nehézség nélkül. Különösen az ország nyugati régióiban, [[Rogaland]]ban és [[Trøndelag]]ban ütközött szívós ellenállásba a királyi akarat, s a gyakran erőszakos térítés az alattvalók fegyveres ellenállásához vezetett. A belső ellenségeken kívül a szomszédos hatalmak is Norvégia ellen fordultak: a [[Svédország|svéd]] [[I. Olaf svéd király|I. Olaf]] és a dán [[I. Svend dán király|I. Villásszakállú Svend]] szövetségre léptek egymással, s sereget indítottak Olaf ellen. Végül a mai [[Helsingborg]] partjainál csaptak össze a
==Jegyzetek==
|