„II. Károly parmai herceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: ru:Карл II (герцог Пармский) |
a kisebb formai javítások |
||
3. sor:
== Élete ==
=== Származása ===
[[Fájl:Escudo de Armas de Carlos III.svg|left|70px]]
Károly Lajos infáns 1799. december 22-én született Madridban.
Édesapja a [[Bourbon-ház]] pármai ágából származó [[I. Lajos etruriai király|Lajos (Lodovico) Ferenc Filibert Bourbon–pármai herceg]] (1773–1803) volt, 1801-től Etruria királya, [[I. Ferdinánd pármai herceg]] és [[Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő|Mária Lujza Erzsébet francia királyi hercegnő]] ''(Marie-Louise-Élisabeth de France,'' 1727–1759) fia, [[XV. Lajos francia király]] unokája.
Édesanyja a [[Bourbon-ház]] spanyol ágából való [[Mária Lujza Jozefa spanyol infánsnő|Mária Lujza Jozefa infánsnő]] (1782–1824) volt, Etruria királynéja, [[IV. Károly spanyol király]] és [[Mária Lujza Bourbon–pármai hercegnő]] leánya, [[III. Károly spanyol király]] unokája.
13. sor:
Károly Lajos Ferdinánd hercegnek egyetlen húga született, [[Mária Lujza Sarolta Bourbon–pármai hercegnő]] (1802–1857), aki 1825-ben [[Miksa szász királyi herceg|Miksa szász koronaherceg]]hez (1759–1838), a [[Szász Királyság]] trónörököséhez, nagynénjének, [[Karolina Mária Bourbon–pármai hercegnő]]nek (1770–1804) özvegyéhez ment feleségül.
Születésének idején, 1799-ben Párma, Piacenza és Guastalla hercegségei már 5 év óta a [[francia forradalom|francia forradalmi csapatok]] megszállása alatt álltak. [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte első konzul]] az általa kreált [[Etruriai Köztársaság]]hoz csatolta őket.
[[1801]] februárjában a [[lunéville-i béke]]szerződésben Károly herceg nagyapja, [[I. Ferdinánd pármai herceg]] megkapta a [[Toszkánai Nagyhercegség]]et, de ezt májusban az [[aranjuezi szerződés (1801)|aranjuezi szerződés]]ben Bonaparte vissza is vette tőle, helyén létrehozta az [[Etruriai Királyság]]ot, amelynek uralkodójául Ferdinánd fiát, Károly herceg apját, a 28 éves [[I. Lajos etruriai király|Lajos Bourbon–pármai herceg]]et jelölte ki. Ferdinánd herceg ettől kezdve a francia kormánymegbízott felügyelete alatt élt a fontevivói apátságban, ahol 1802-ben meg is halt, valószínűleg mérgezés következtében. Halála előtt fiát, Lajos herceget jelölte ki Párma uralkodó hercegévé, aki azonban nem vehette át apja örökségét, mert az [[aranjuezi szerződés (1801)|aranjuezi szerződés]] értelmében 1802-ben Párma és Piacenza hercegségeit a [[Francia Köztársaság]]hoz csatolták.
19. sor:
[[Fájl:Italy 1803.jpg|right|thumb|250px|Az észak-itáliai államok 1803-ban.]]
=== Etruria királya ===
[[Fájl:Flag of the Kingdom of Etruria.svg|left|border|100px]]
A [[Toszkánai Nagyhercegség]] helyén létrehozott [[Etruriai Királyság]] első uralkodója, [[I. Lajos etruriai király]] 1803-ban fiatalon meghalt, trónját kiskorú fia, Károly Lajos herceg örökölte. Nevében az özvegy királyné, [[Mária Lujza Jozefa spanyol infánsnő|Mária Lujza Jozefa]] lett a királyság [[régens]]e.
[[1807]]. [[október 23]]-án azonban [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] megszüntette az Etruriai Királyságot. [[December 10]]-én Mária Lujzának le kellett mondania régensi tisztségéről. [[1808]]. [[május 30]]-án a francia szenátus döntése értelmében az Etruriai Királyságot a Francia Császársághoz csatolták, területén 3 francia megyét ''([[département]])'' hoztak létre.
Megélhetési forrás híján Károly Lajos herceget anyja visszavitte Spanyolországba nagyapjához, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly király]]hoz. A trónját vesztett kiskorú király és az özvegy anyakirályné kártalanítására Napóleon egy új államot, az ''„Észak-Luzitániai Királyságot”'' tervezett létrehozni a Franciaország által frissen meghódított Portugália területén. Ez a terv azonban meghiúsult, mert a francia megszállás nyomán felkelés és palotaforradalom tört ki Spanyolországban. [[1808]]-ban IV. Károly lemondani kényszerült. A spanyol Bourbon-ház szembefordult Napóleonnal. Az új uralkodó, [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]], Mária Lujza Jozefa bátyja kiutasította az országból saját nővérét, Mária Lujza Jozefát, aki fiával együtt visszatért Pármába, majd később Napóleon mindkettőjüknek [[Nizza|Nizzát]] jelölte ki lakóhelyül. [[1811]]-ben az özvegy anyakirályné megpróbált 12 éves fiával együtt átszökni [[Egyesült Királyság|Angliába]], de szándékát meghiúsították. Károly Lajos herceget anyjával együtt egy [[Róma]] melletti kolostorba vitték, ahol 1814-ig fogságban maradtak.
=== Lucca uralkodó hercege ===
[[Fájl:Flag of the Duchy of Lucca.svg|left|border|100px]]
[[1814]]-ben a [[napóleoni háborúk]] lezárulása és [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] lemondása után az elhunyt [[I. Lajos etruriai király|Lajos herceg]] özvegye, [[Mária Lujza Jozefa spanyol infánsnő|Mária Lujza Jozefa etruriai királyné]] a [[Bécsi Kongresszus]]on bejelentette kiskorú fiának, II. Károly hercegnek igényét annak apai örökségére. Az Etruriai Királyságot nem kaphatta vissza, mert ott helyreállították [[III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg|III. Ferdinánd nagyherceg]] hatalmát. Párma, Piacenza és Guastalla hercegségeit sem kaphatta vissza, mert a győztes nagyhatalmak azokat [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza osztrák főhercegnő]]nek, a francia ex-császárnénak ítélték oda, élete fogytáig ''(en viager).'' A határozat szerint Mária Lujza főhercegnő halála esetén a hercegségek visszaszállnak [[Bourbon-ház]] pármai ágára.
Károly Lajos Bourbon–pármai herceg és anyja részére a [[Bécsi Kongresszus]] a kicsiny [[Luccai Hercegség]]et juttatta, amelyet a [[Toszkánai Nagyhercegség]] területéből szakítottak ki számukra. A hercegség önálló státusát az 1817-es [[párizsi szerződés (1817)|párizsi szerződés]] biztosította. Átmenetileg ezzel kellett megelégedniük. Itt éltek 1847-ig, Károly herceg itt nősült meg 1820-ban. Édesanyja, az özvegy [[Mária Lujza Jozefa spanyol infánsnő|Mária Lujza etruriai királyné]] uralkodó hercegnőként kormányozta Luccát, Károly a hercegség trönököse volt. [[1824]]. [[március 13]]-án anyja elhunyt, a 25 éves Károly Lajos herceg ''(I. Károly néven)'' lett Lucca uralkodó hercege lett.
35. sor:
Szerződése szerint hercegségét [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza főhercegnő]] haláláig megtarthatta volna. Az erélytelen Károly herceg azonban – félve a várható forradalmi mozgolódásoktól – már két hónappal Mária Lujza halála előtt, [[1847]] októberében lemondott itteni trónjáról, így a Luccai Hercegség a szerződésben előirányzottnál korábban visszakerült a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] által uralt [[Toszkánai Nagyhercegség]]hez.
=== Házassága ===
[[Fájl:Maria Teresa di Savoia.jpg|thumb|right|180px|Felesége, [[Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő (1803–1879)|Savoyai Mária Terézia hercegnő]].]]
[[1820]]. [[szeptember 5]]-én [[Torino|Torinóban]] feleségül vette a [[Savoyai-ház]]ból származó 17 éves [[Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő (1803–1879)|Mária Terézia szárd királyi hercegnőt]] (1803–1879), [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király]] és [[Habsburg–Estei Mária Terézia Johanna főhercegnő]], modenai hercegnő leányát.
A házasfelek nem illettek egymáshoz. A hercegnő mélyen hívő katolikus volt, életét vallásának és egyházának törvényei szerint vezette. Károly Lajos herceg viszont csapongó, életvidám fiatalember volt, saját kedvtelései szerint élt, a szórakozás kedvéért gyakran elhanyagolta még a kormányzás kötelességeit is. Házaséletük legnagyobb részét egymástól távol töltötték. Mindössze két gyermekük született, csak egyikük érte meg a felnőtt kort:
43. sor:
* [[III. Károly pármai herceg|Ferdinánd Károly]], Párma hercege (1823–1854), aki [[Louise Marie Thérèse d’Artois|Louise Marie Thérèse de Bourbon]] francia királyi hercegnőt (1819–1864), [[Károly Ferdinánd francia királyi herceg|Berry hercegének]] leányát, [[X. Károly francia király|X. Károly francia király]] unokáját vette feleségül, és 1849-től '''III. Károly''' néven Párma, Piacenza és Guastalla hercege lett. Ő lett [[Zita Bourbon–pármai hercegnő|Zita]] osztrák császárné és magyar királyné nagyapja.
=== Párma uralkodó hercege ===
[[Kép:Armoiries Bourbon-Parme.svg|balra|70px]]
[[1847]]. [[december 17]]-én elhunyt [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza osztrák főhercegnő]], [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] özvegye, aki a [[bécsi kongresszus]] határozata értelmében élete végéig Párma, Piacenza és Guastalla Hercegségek uralkodója volt. Halála után a hercegi trónöröklés visszaszállt a [[Bourbon-ház|Bourbonok]] pármai ágára. Károly Lajos herceg lemondott a Luccai Hercegségről (azt a Habsburgok által uralt [[Toszkánai Nagyhercegség]]hez csatolták), és Pármába indult.
[[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich osztrák kancellár]] azonban jelentést kapott, hogy Mária Lujza halálát kihasználva a pármai liberálisok felkelésre készülnek. Cantelli gróf, Párma város elöljárója kapcsolatot keresett a liberális mozgalommal, és egy ideiglenes kormányt próbált felállítani még az új uralkodó megérkezése előtt. A helyi császári megbízottak azonnal leváltották tisztségéről. [[1847]]. [[december 31]]-én Mária Lujza özvegye, [[Charles-René de Bombelles]] gróf, főudvarmester már jelenthette Metternich kancellárnak, hogy az új uralkodó, [[III. Károly pármai herceg|fiával]] együtt megérkezett Pármába, és ''II. Károly'' néven elfoglalta ősei trónját.
Károly herceg gyenge és befolyásolható személyiség volt. Bizalmatlansággal és rosszindulattal viseltetett a számára idegen pármai udvar tagjaival szemben. Felelőtlen igéreteket tett Bécsnek, és a pármai liberálisoknak is, amelyeket nem tudott betartani. Felesége, Mária Terézia megkapta a Párma hercegnéje ''(Duchessa di Parma)'' címet. Könnyed és csapongó természetű férje helyett a következő hónapokban gyakorlatilag ő uralkodott hercegségekben.
=== A népek tavasza ===
[[1848]]-ban Itáliában is eljött a [[népek tavasza]]. A milánói felkelés hírére [[március 20]]-án Pármában is kitört a forradalom. Az [[olasz egység]] trikolórja alatt gyülekező fegyveres lázadók összecsaptak a katonasággal, halottak és sebesültek maradtak az utcán. [[III. Károly pármai herceg|Ferdinánd Károly trónörökös]] kíméletlen katonai megtorló akciót szervezett, de II. Károly tűzszünetet rendelt el. A felkelők követelésére II. Károly felmondta az [[Osztrák Császárság]]gal kötött katonai szövetséget, és új kapcsolatokat keresett [[II. Lipót toszkánai nagyherceg]], [[IX. Piusz pápa]] és [[Károly Albert szárd–piemonti király]] személyében. Aztán meggondolta magát és lemondott. A korábban leváltott Cantelli grófot megbízta a régenstanács vezetésével. Ideiglenes kormány alakult, amely az ''„I. Pármai Állam”'' nevében kezdte kiadni első rendeleteit.
A fejlemények láttán II. Károly herceg [[április 8]]-án elhagyta hercegségét, és a [[Szász Királyság|szászországi]] Weisstropp kastélyba menekült. Fia, [[III. Károly pármai herceg|Ferdinánd Károly trónörökös]] [[Károly Albert szárd–piemonti király]]nak ajánlotta fel szolgálatait, de visszautasították, sőt egy ideig fogva is tartották. Az osztrák császári csapatok vereségei nyomán [[június 5]]-én a szárd–piemontiak bevonultak Pármába. [[Június 16]]-án az ideiglenes kormány kihirdette a hercegség beolvadását a [[Szárd–Piemonti Királyság]]ba. Az [[augusztus 9]]-én megkötött [[vigevano|vigevanói]] fegyverszünet után az osztrák csapatok visszavették Pármát. [[Augusztus 18]]-án von Thurn gróf, tábornagy új kormányt alakított a száműzött II. Károly herceg jóváhagyásával. [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky tábornagy]] [[novarai csata|novarai győzelme]] ([[1849]]. [[március 23.]]) után az osztrák csapatok teljesen helyreállították II. Károly herceg uralmát, aki azonban már [[március 14]]-én végleg lemondott fia, [[III. Károly pármai herceg|Ferdinánd Károly herceg]] javára, aki III. Károly néven lépett a hercegi trónra.
A lemondott II. Károly herceg ezután magánemberként élt. Sohasem tért vissza Pármába. Ideje java részét [[Nizza|Nizzában]] töltötte, itt is hunyt el [[1883]]-ban.
Fia, III. Károly herceg kíméletlen önkényuralmat vezetett be. [[1854]]-ben egy merénylő a nyílt utcán meggyilkolta. Párma, Piacenza és Guastalla hercegségeit özvegye, [[Louise Marie Thérèse d’Artois]] hercegné régensként kormányozta [[1859]]-es [[szárd–francia–osztrák háború]]-ig, amikor a győztesek bevonultak Pármába, és a hercegségeket a [[Szárd–Piemonti Királyság]]hoz csatolták.
<!--ETRURIA KIRÁLYA előd [[Ludwig (Toskana)|Ludwig I.]] [[Königreich Etrurien|König von Etrurien]], idő 1803–1807-->
{{
== Külső hivatkozások ==
* [http://genealogy.euweb.cz/capet/capet45.html#F1 A Capetingek leszármazási listája.]
* [http://genealogy.euweb.cz/pan/parma.html Párma uralkodói]
72. sor:
* [http://www.axioart.com/popup_pic.php?pic=images/live_images/original/1060/371.jpg Guillaume Bodinier (1795–1872): Károly Lajos Ferdinánd, Párma hercege mellképe]
== Irodalom ==
* ''Larousse encyclopédique en couleurs,'' France Loisirs, 1978.
* Bernard Mathieu Edit de La Tourelle: ''Tableau généalogique de la Maison de Bourbon,'' 1984.
* Adele Vittoria Marchi: ''Parma e Vienna,'' Artegrafica Silva, Parma, 1988.
== Lásd még ==
* [[:fr:Duché de Parme#Les bourbons et la fin du duché|A Pármai Hercegség a XIX. század második felében (frwiki)]]
| |||