„Japán művészete” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Építészet: link |
a kisebb formai javítások |
||
4. sor:
=== Építészet ===
[[Fájl:Itsukushima torii angle.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|A Heian-korban épült Ikutszudzsima szentély híres díszkapuja Mijadzsima szigetén, Hiroshima mellett 15 kilométerre.]]
Japán szentélyépítészete több ezer évre tekint vissza. A két legősibb szentélytípus az Izumoban található szentély Taisha Zukkuri stílusa ([[Izumo Taisha]]), valamint a [[Kyoto]]ban található [[Kamigamo szentély]]. Az előbbi Japán legmagasabb építménye volt az ókorban, a régi krónikák leírásai szerint. A másikról azt jegyezték föl 1500 évvel ezelőtt, hogy egykor a Kyotótól északra fekvő Isten-hegyen (Ko-yama) állt az ősi templom, fent a hegyen, egy kőoltár. Ezeket a régiségeket a shintó szentélyek őrizték meg.
Mintegy 1200 éve, az ''Aszuka-kultúrában'' honosodott meg a [[buddhizmus]], ami nemcsak vallási jelentőségű volt, hanem magával hoza a kínai civilizációt is. Fellendült a templomépítészet, a kegyhelyek száma megnőtt. Ebből a korból származó építmény a [[Nara]] közelében épült [[Horjúdzsi-templom]], ami ([[1949]]-ben leégett). A többször restaurált műemlékek máig őrzik az ősi [[kína]]i faépítészet jellegzetes vonásait. Az épületek aszimmetrikus elrendezése viszont tipikus japán vonás.
A [[Nara-kor]] építészetében is megőrizte a ''Tang-hatást'', mivel a város alaprajza sakktáblaszerű. A hagyományok őrzője a [[sintó]] vallás volt, egyszerű szerkezetű szentélyeivel, a tetőzetet mélyre süllyedső oszlopok tartották.
A ''[[Heian-kor]]ban'' ([[794]]-[[1185]]) Heiankjó ([[Kiotó]]) város is a ''Tang-hatás'' alapján épült fel, és megszületett a nemzeti művészet. A japán arisztokrácia igénye igyekezett ellensúlyozni a szerzetesek kizárólagos befolyását a kultúrában. A virágzó [[buddhizmus]] több ágra szakadt, közülük az ezoterizmus hozott új építészeti alapelveket. Már nem a szimmetria dominált, az épületek tökéletesen alkalmazkodtak a természethez. Ilyen például a Főnix-csarnok [[Udzsi]]ban, az Amida csarnokok [[Kiotó]] mellett.
[[Fájl:Himeji Castle The Keep Towers.jpg|250px|bélyegkép|balra|A Muromacsi-korban épült Himedzsi várkastély, a japán váréptészet gyöngyszeme.]]
A ''Muromacsi-kor'' ([[1333]]-[[1573]])a nevét [[Kiotó]] egyik negyedéről kapta, ahol az első ''[[sógun]]'', [[Asikaga]] rendezte be palotáját. A zen hatás itt arisztokratikus kifinomultsággal keveredtett, például [[Kiotó]]ban az Aranypavilon (Kinkaku), és az Ezüstpavilon (Ginkaku). Kialakulnak a [[mohakert]]ek, az építészet szoros kapcsolatban áll a kerttervezéssel, amely régóta igen kifinomult művészet [[Japán]]ban.
16. sor:
==== Várépítészet ====
[[Fájl:IwashimizuHachimangu.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Az Iwasimizu Hacsimangu shinto szentély homlokzata. A Japan fafaragó művészet pompás alkotásai láthatók a régi shinto szentélyekben.]]
A mi törökdúlásos időink kezdetén, Mátyás halála után, Japánban is hosszú ideig belső bizonytalanság és kiskirályságok (helyi katonai vezetők) véres harca gyöngítette az országot, mígnem a XVI. század második felében három fontos sógun (körülbelül a mi nádori méltóságunknak felel meg) Oda [[Nobunaga]], [[Hideyosi]], és [[Tokugava Iejaszu]] katonai szervező munkával helyre nem állította a központi kormányzást és meg nem szervezte az 1868-ig fönálló erős japán államot. E három katonai vezető korára esik a japán várépítészet fénykora. Legismertebb közülük talán a Himeji várkastély főépülete.
A rend megszilárdítását megelőző és követő időkben épült föl több várkastély: [[Osaka]], Iwakuni, Inuyama, Okayama várkastélya. Ezt a várépítő időszakot könnyen köti össze a magyar történelmet ismerő olvasó a török háborúkkal. A magyar [[Bocskai]] szabadságharc előtti években, 1600-ban volt a nevezetes szekigaharai csata, ahol Tokugawa Ieyasu győzött és után még csaknem 300 éven át a [[Tokugava Iejaszu|Tokugava]] családból kerültek ki a sógunok. A Tokugawák a korábbi Kyotó helyett a keleti Edóba, a mai [[Tókió]]ba helyezték át az állam székhelyét és itt erősítették meg az edói várkastélyt.
25. sor:
=== Szobrászat ===
A Nara-korszakban a buddhista művészet – főleg a fafaragás – egyre jellegzetesebb japán jegyeket mutatott.
A szobrászat kezdetben még idegen jegyeket hordott. Unokie és iskolája a Kamakura-korszakban Szung-hatásra realista és dinamikus szobrokat alkotott. A szamurájok nemcsak a politikában, hanem a művészetekben is vezető szerephez jutottak. A faszobrászat realisztikusabb lett.
A Heian-korban [[794]]-[[1185]] a buddhista szobrok eleganciája és titokzatossága már japán,vonatkozásokat mutat.
Az Edo-korban a szobrászatban a kisebb méreteket kedvelték, mint például a nekuce faragás, (a necukék díszes kis csatfélék, a dohány- vagy pénzeszacskónak a ruhához erősítésére szolgálnak).
36. sor:
[[Fájl:Hokusai 1760-1849 Ocean waves.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|'''[[Hokuszai]]: Csónakok a hullámokon''', japán ukijonyomat]]
A ''[[Heian-kor]]ban'' ábrázolták a sintó istenségeket egyenként. Sajátos fejelemeket összeillesztő technikát fejlesztettek ki, egy volt a "dzsószó". Ez idő tájt alakult ki a dekoratív és elbeszélő jelleget egybeötvöző festménytekercsek japán iskolája. A nemzeti érzés megjelent a festészetben, tipikus forma volt a japán táj, a japán élet, a szokások a jamatoe stílusban. Szép példája ennek Gendzsi-monogatariemakinomo (hosszú vízszites képtekercs) csodálatos betűivel, átlós irányú kompozíciójával, eleven színeivel. Fudzsivara no Takanobu a század végén különleges portréfestészetével tűnt ki.
A Heian kor végén keletkezett a híres századi rajztekercs, a Csódzsu Giga. Négy ilyen tekercs maradt fönn, de sajnos szöveg nélkül. Csak sejtjük, hogy a korabeli élet fonákságait jeleníti meg a rajzoló mester, ironikusan, emberies felejthetetlen állatfigurákba rejtve a korabeli karaktereket.
[[Fájl:Chouju sumou.jpg|250px|bélyegkép|balra|Részlet a nevezetes Csódzsu Giga rajztekercsből, amelyet a 12. század végén rajzoltak.]]
A Kamakura-korszakban a festészetet továbbra is a jamatoe uralta, a vízszintes tekercsek különböző legendákat, történelmi eseményeket, és hírességek életét ábrázolják, megelevenítő emakinomókkal.
A fellendülő tusfestés a Szung és Juan tekercsek stílusát idézi, de kifejlődött a japán természetábrázolás. Ekkor jelentek meg a kakemonók (függőleges tekercsfestmények). A [[15. század]]ban az ajtókra, paravánokra óriási tájképeket festettek.
46. sor:
A Muromacsi-korban [[1333]]-[[1568]] a művészet virágzásnak indult. A természetes és dísztelen felületek hangsúlyozásával hatott az összes művészetre, ideértve a kertművészetet, az építészetet, és a teaszertartás szigorúan tiszta vonalvezetésű cserépedényeit. A tusfestés csúcspontját Szessú művészete jelentette. A képek mindössze néhány ecsetvonásból álltak, és Kínában is igen népszerűek voltak. Hamarosan a vezető szerep a Kanő-irányzaté lett a műhelyekben felelevenítették a jamatoe festészet hagyományait.
A Momojama-kor [[1573]]-[[1616]] a művészet virágkorát hozta. A hadvezérek erődített várait fényűzőbben díszítették. A kereskedői réteg kialakulása új ízlést hozott magával, a paravánokat a portugálokat ábrázoló egzotikus képek díszítették. Ekkor születtek meg az ujokije alapját jelentő zsánerképek. A kereskedő származású Tavaraja Sztócatu új díszítőstílust fejlesztett ki a jamatotéból, melynek csúcspontja Ogata Korin és később Marujama Ókjo művészete lett.
A művészek nem ismerték el Kínát, ezért a stílusát sem utánozták.
Az [[Edo-korszak]] [[1615]]-[[1868]] ukijonyomatait (a múló világ képeit) olyan művészek készítették mint Hokuszai, Harnubu. Témájukat edónak, a mai Tokiónak társasági életéből vették. Koruk kurtizánjait és színészeit festették meg. Ezt a népszerű műfajt tömegesen gyártották fanyomatokon. a nyomatkészítés főként a [[18. század]] és [[19. század]]ban virágzott.
=== Fametszet ===
=== Kalligráfia ===
A szépírás, a [[kalligráfia]] külön művészetnek számít Japánban. Ezt a különleges írást buddhista szerzetesek évekig tanulták. Az írás nem csak a leírt szöveget, hanem az író egyéniségét is egyaránt kifejezi. Olyan tekercseket is készítettek, aminek szépségét nem maga a szöveg hangzása, hanem az írásjegyek harmóniája adta meg. Ma is vannak olyan főiskolák, ahol éveken keresztül a kalligráfiát tanulmányozzák a tanulók. A tusírás nyomai a mai japán írásban is fellelhetőek. Például a mondatot pont helyett azért zárja le karika, mert ecsettel csak így lehet egyértelműen pontot tenni.
=== Iparművészetek ===
==== Papírművészet ====
==== Lakkművészet ====
A japán lakkművesség finom, dekoratív művészet, a tárgyak széles kategóriáját foglalja magába. Lakkot felhasználnak festményeknél, nyomatoknál és a legkülönbözőbb tárgyak elkészítésénél kezdve a Buddha szobroktól a bento dobozokig.
''Urusi-nuri'' egyszerűen azt jelenti, lakkozás, lakkrétegezés.Számos kifejezéssel jelölik a lakktárgyakat. ''Sikki'' egyszerűen azt jelenti, lakktárgy, míg ''nurimono'' - lakkozott dolgot jelöl, '''urusi-nuri''' jelenti a lakkozást.
A lakkfa nedvét használják a hagyományos gyakorlatban - pontos megnevezése urisiol alapú lakk. Mivel az anyag bőrfelülettel érintkezve mérgező hatású, csak tapasztalt, gyakorlott művészek foglalkoznak ezzel a területtel. Lakkot már a Jomon időszak óta, i.e. 7000, felhasználnak. Erre vonatkozó leleteket Kaninosima feltárásnál találtak, Hokkaido sziget Minanikayabe városánál. A japán történelem során minden időből származnak lakkleletek, mégis nagyrészt kínai befolyásra jelennek meg jelentős stílusváltozások és innovációk. Az Edo periódusban (1603-1868) a lakkfa termesztés kiemelt szerepet játszott a gazdaságban, és a technika fejlődésében. A 18. sz.-ban színes lakkok terjedtek el széles körben.
'''''lakktechnika folyamatában'''''
A lakkozásnak van egy alapfolyamata, ami minden területen ugyanaz. Egy fa, vagy néha bőt, papír, fonott tárgyra lakkréteget helyeznek fel annak védelmére, maly díszítik.
Általában három réteget (alsó, középső és végső réteg) visznek fel a felületre. A harmadik réteg nem fekete hanem áttetsző, hogy a díszítést jól megjelenítse.
A bordó vagy fekete lakkozásnál előszeretettel használnak rétegek közti beépítéseket. Ezek lehetnek kagylóhélyak, kitinpáncél és hasonló elemek. Az aranyporral, aranyreszelékkel díszítés - maki-e - is elterjedt dekorációs elem.
'''''tradicionális technikák'''''
néhány példa
- ''ikkanbari'', vagy másképp ''harinuki'' a teához kapcsolódó tárgyak technikája. Hirai Ikkan találta fel a 17. sz. elején. Itt előkészített papírformákra helyezték fel a lakkrétegeket.
- ''iro-urushi'', vagyis színes lakkozás. Itt színpigmenteket adnak a tiszta lakkhoz. A természetes pigmenttechnikák csak öt szín alkalmazását tették lehetővé egész a 19. századig. Ekkor a nyugatról származó mesterséges pigmentek révén számos újítás jelenik meg. Shibata Zeshin volt a terület híres innovátora. Új színeket és új anyagokat kevert a lakkhoz. Fémhatást próbált elérni velük, ez azonban a kormányzat ellenérzését váltotta ki túlságos extravaganciájával.
-''Shunkei-nuri'' a 14. sz. körül találhatta fel Shunkei szerzetes. Ez volt a közkedvelt módszer egészen a 17. sz.-ig. Áttetsző rétegei a tárgy természetes megjelenését hangsúlyozták ki.
84. sor:
ahogy a legtöbb tradicionális művészetben, itt is a különálló központok saját technikát gyakoroltak ki.
''Aizu'' - 16.sz.-tól létezik, a Meiji korszakban közkedvelt. A felvitt lakkba vésik a mintát, a vésetet kitöltik arannyal vagy egyéb anyaggal. Jellemző rá, hogy agyaggal vagy egyéb anyaggal polírozzák a tárgyat.
''Jóhana'' tárgyak könnyen felismerhetők maki-e -jükről (aranyozás), vagy mitsuda-e -jükről (fémesítés), valamint fehér vagy fehéres lakkjukról.
90. sor:
''Negoro'' lakktárgyakat a Negoro-ji templomkomplexumban, Izumi provinciában készítették. A Negoro vörös lakkrétegei a használattal szándékoltan elkopnak, és megjelenik az alsó fekete lakkréteg. Ezt a jellegzetes hatást másutt is másolták és utánozták.
''Rjúkjúi'' lakktárgy, gyakran társítanak más japán lakkozást is ide, gyakorlatilag függetlenül alakult ki, erős kínai és dél-ázsiai hatásra, mivel Rjúkjú sziget 1609-ig nem tartozott japán fennhatóság alá.
''Tsugaru'' tárgyak technikája valószínűleg Ikeda Gentaró-hoz köthető. A 17. sz. végétől létezik. A felületre több rétegben felvitt lakkal színes, márványos hatást értek el.
''wakasa'' tárgyaknál sok színt használnak, tojáshéjat, rizspelyvát használnak fel az alaprétegben. Ezüst vagy aranyfóliát alkalmaztak díszítésre, a felső, áttetsző réteg alatt.
''külső link''
101 ⟶ 100 sor:
==== Faművesség ====
==== Fémművesség ====
=== Kertművészet ===
==== Japánkertek ====
Lásd bővebben: Japánkert [http://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1nkert]
==== Ikebana ====
{{
=== Harcművészet ===
A japán küzdősportok is a japán világ kulturális értékei közé tartoznak. Ennek egyik hagyományőrző formája a lovasíjászat, a yabusame. Számos shinto szentély tart egy lovasíjászati napot, amikor szertartásosan, több lovas, hosszú íjjal ad le lövéseket a vágtató lóról a kijelölt céltáblára. Az egyik legismertebb ilyen ünnepély októberben a tokiói Ana-Hachimangu szentély lovasíjászata (Takadanobaba yabusame).
116 ⟶ 115 sor:
=== Őskor (Kr. e. 50 000-Kr. u. 538) ===
==== Őskőkor ====
A [[Japán]] történelem előtti kor művészete már alig ismert, a legrégibb pattintott kőeszköz a [[pleisztocén]] korból (Kr. e. 50 000 körül) való, Ivandzsukuból (Gunma tartomány). Az íjat és nyilat ez a kultúra még nem ismerte. Vitatott, hogy ezek az emberek a mai japánok ősei lettek volna.
==== Dzsómon-kor ====
[[Fájl:Jomon vessel 3000-2000BC.jpg||250px|bélyegkép|balra|Dzsómon-kori váza]]A csiszoltkő-korszak neve Japánban a kerámia zsinórszerű díszítéséről elnevezett dzsómon-kultúra. Ez már a kialakuló japán néphez köthető. Íj és nyíl használata már a kezdetektől jelen van, megjelent a földművelés. A kultúrát ennek megfelelő kerámiahasználat jellemzi. A világ legrégebi ismert kerámiája éppen Japánban került elő, keletkezési idejét mintegy Kr. e. 7000-re teszik. A kerámia nincs jól kiégetve, a vízzel szemben kevésbé ellenálló.
138 ⟶ 137 sor:
A buddhizmus hatására az építészetben megjelent a kőtalapzat. A sintó szentélyek továbbra is a hagyományos formában épültek, de egyre több buddhista templom épült, melyeket négyszögalaprajz, messze előreugró cseréptető, gazdag festés jellemez. Kialakult a templomegyüttesek elrendezése: nagycsarnok, kapuk, pagodák, szútrák háza, szerzetesek házai. Az első teljes templomegyüttes a Hókódzsi (Aszukadera lehetett), a leghíresebb azonban a Hórju-dzsi. Az első buddhista templomok stílusát irimoja-stílusnak hívják (a díszített tető miatt, az egyszerű, díszítetlen tetőt kirizuma-stílus néven ismerjük).
A szobrászatot fellendítették a szárazföldről bekerülő Buddha-szobrok. Két irányzat különíthető el: a tori stílus (Kuracukuri no Tori-ról elnevezve, ide tartoznak a legkorábbi Buddha-szobrok 606-ból és az aszukai Nagy Buddha, egyéb buddhák és bódhiszattvák szobrai) és a Hórjú-dzsi Keleti templomának Kudara Kannon szobra által képviselt törekvés.
A buddhizmus gyakorlásához szükséges eszközök készültek nagyfokú precizitással. Új motívum a szőlőinda és az akantuszlevél. Pl: Tamamushi-szekrény (Aranybogár-szekrény): ereklyetartó, a dobozt lakkozás és lakkfestés borítja - ez a lakkművészet kezdetét jelzi.
147 ⟶ 146 sor:
=== Japán középkor ===
=== Japán újkor ===
=== Legújabb kor ===
== Japán művészete vallások szerint ==
=== Sintó művészet ===
=== Buddhista művészet ===
== Források ==
158 ⟶ 157 sor:
* Robert Treat Paine - Alexander Soper: ''The Art and Architecture of Japan'', 1955.
* Itō Nobuo - Maeda Taiji - Miyogama Torao - Yoshizawa Chū: Japanische Kunst, Leipzig, 1975.
== Külső linkek ==
| |||