„Fémorganikus kémia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A szerves fémvegyületek olyan molekulák, melyek közvetlen fém-szén kötést tartalmaznak. Számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amely tanulmányozásukat érdekessé teszi, mint például az instabilitás, a gyenge fém-szén kötés és a kis ionizációs energia.
Az első fémorganikus vegyület felfedezése 1760-ra tehető, amikor Cadet előállította a kakodil-oxidot [(CH3)2As-O-As(CH3)2] [1]. A fémorganikus kémia fénykora 1912-ben kezdődött, amikor Grignard Nobel díjat kapott munkásságáért. A róla elnevezett szerves magnézium-halogenidek (más néven Grignard-vegyületek), rendkívül nagy hatással voltak a szerves kémia fejlődésére [2].
Ipari jelentőségük a XX. század közepére nőtt meg. Ekkorra a fémorganikus vegyületeket egyre szélesebb körben használták fel az iparban és a szintetikus kémiában, sztöchiometrikus és katalitikus reakciókban egyaránt. Sztöchiometrikus reakciókban főleg az alkálifémek illetve alkáli földfémek organikus vegyületeit alkalmazzák (lásd alkil-lítium, Grignard vegyületek [3]), míg a katalitikus folyamatokban főleg átmenetifém-komplexeket alkalmaznak. Az első nagysikerű átmenetifém-komplex a Wilkinson-katalizátor (RhCl(PPh3)3 [4]) volt, mely főleg hidrogénezési és hidroformilezési reakciók katalizátoraként szolgál. Érdekes felhasználási terület - amely, mint tudjuk a gyógyszeriparban igen fontos – az enantioszelektív reakciók végbevitele királis katalizátorokkal. Itt az átmenetifémhez királis ligandumokat, mint például foszfánokat kapcsolnak, és így kiralitást visznek a rendszerbe [5][6].
7 ⟶ 8 sor:
==Irodalom==
[1] Faigl F., Kollár L.,Kotchy A.,Szepes L. ''Szerves fémvegyületek kémiája'', Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, (2001)
[2] V. Grignard, ''Comp. Rend.'', 130/1322, (1900)
[3] G. Egri, ''Gyógyszerkémiai Technológia'', egyetemi jegyzet, Műegyetemi Könyvkiadó(1995)
[4] J. F. Young, J. A. Osborne, F. H. Jardine és G. Wilkinson, ''J. Chem. Soc. Chem. Commun.'', 131-132 (1965)
[5] T.P. Dang, H.B. Kagan, ''J. Am. Chem. Soc.'', 94/6429, (1972)
[6] B. D. Vineyard, W.S. Knowles, M.J. Sabacky, G. L. Bachmann, D. J. Weinkauff, ''J. Am. Chem. Soc.'', 99/5946 (1977)
| |||