„John Constable” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a „Tájképfestők” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a kisebb formai javítások |
||
10. sor:
Próbálkozott [[történelem|történelmi]] és [[vallás]]i témák feldolgozásával is pályája kezdetén, de mindig visszatért a tájképfestéshez. Pályájának kezdetén több [[XVII. század]]i holland festő ([[Jacob van Ruisdael|Ruisdael]], [[Philips de Koninck|Koninck]], [[Claude Lorrain]] (1600–1682), [[Rubens]]) és egy [[XVIII. század]]i angol tájképfestő ([[Thomas Girtin]] (1775–1802)) volt rá hatással. Azonban e hatások nem voltak tartósak, Constable saját megérzései és meglátásai alapján festett. Constable két jeles kortárs tájképfestővel [[William Turner|Turnerrel]] és [[Richarcd Parkes Bonington|Boningtonnal]] indította el a [[XIX. század]]i modern tájképfestészetet.
Az [[1824]]-ben ''A fehér ló'', ''A szénászekér'' c. és még pár tájképe két francia kereskedő révén eljutott Párizsba, kiállították a [[Salon]]on, óriási sikere volt. Az angol tájképfestészet közvetlenül hatott [[Eugène Delacroix]] francia romantikus festő művészetére, aki [[1825]]-ben el is utazott [[Anglia|Angliába]] tanulmányozni a kortárs angol tájképfestészetet. Constable hazájában [[1829]]-ben<ref>más adatok szerint [[1819]]-ben</ref> felvételt nyert a Királyi Művészeti Akadémia (Royal Academy of Arts, London) tagjai sorába, de otthon nem volt akkora elismertsége, mint a kontinensen.
Constable a természet közelében élt gyermekkorában és fiatal éveiben, ösztönös – festészeti szempontból alapvető – megfigyeléseket végzett, ismerte a felhőket, azok kialakulását, s szétterülését az égbolton, a [[nap]] és a [[felhő]]k [[fény]]-árnyék hatását a táj [[szín]]világára és hangulatára. Erre építette festészeti elméletét, kifejtette, hogy a természet fények és árnyékok játéka, a természetben nem létezik [[vonal]]. Jóval később elméletét a [[barbizoni iskola]] néven elhíresült festői csoportosulás, majd az [[Impresszionizmus|impresszionisták]] és a [[pointillizmus|pointillisták]] is elfogadták.
38. sor:
* ''Weymouthi öböl'', 1816 ([[Louvre]], [[Párizs]])
* ''A flatfordi malom'', 1817 ([[National Gallery (London)]])
* ''A fehér ló'', 1819 (Frick gyûjtemény, New York City)
* ''Malom Dedham közelében'' (1820) (Victoria and Albert Museum, London)
* ''A szénásszekér'', 1821 (Olaj, vászon 130,5x185,5 cm.)(National Gallery, London)
67. sor:
== Jegyzetek ==
{{
{{források}}
| |||