„Kenotáfium” változatai közötti eltérés

'''Kenotáfium''' ([[görög nyelv|görög]] forma '''kenotáfion''', [[latin nyelv|latin]] forma '''cenotaphium'''): üres síremlék, emléksír, szimbolikus sír vagy álsír. Olyan síremlék, amelybe nem temettek senkit, hanem olyan személy(ek) emlékét őrzi, aki(k)nek teste máshol, vagy ismeretlen helyen van eltemetve, vagy a holttest(ek) nem fellelhető(k), nem hozzáférhető(k) (pl. tengerbe vesztek).

== A szó eredete, írásmódjai ==

{{főBővebben|Masztaba|Egyiptomi piramisok tipológiája}}

Az első görög kenotáfiumok egyszerű síremlékek voltak, amiket azok emlékére emeltek, akiknek földi maradványait nem találták meg. A régi görögök vallási hite szerint a temetetlen holtak lelke nem juthatott be az alvilágba, hanem a [[Styx]] partján kellett bolyonganiuk mindaddig, amíg testüket el nem temették. Ezért, ha a halott eltemetése nem volt lehetséges, legalább jelképes temetést végeztek, például port hintettek a holttestre (lásd [[Szophoklész]]: [[Antigoné]] c. drámájának történetét). Ha a holttest nem volt hozzáférhető, például tengerbe veszett, akkor üres síremléket ''(κενοτάφιον)'' állítottak neki. Ugyanily emlékművet állítottak néha az idegen földön eltemetett nevezetes férfiaknak is.

Ezt a szokást követték a [[rómaiak]]nál ''(cenotaphium)'' is. Hitük szerint a holtak szellemét ''(dii manes)'' kellett megbékíteni ezzel a cselekeddettel. Csak gonosztevők és hazaárulók testét hagyták temetetlenül, vadállatok és madarak zsákmányául. Az ilyen síremlék felszentelésekor a halottat fennszóval háromszor nevén szólították, és meghívták, hogy költözzék be az üres sírba. Hasonlóan jártak el az otthonuktól távol eltemetett személyek esetében is, ilyenkor a családtagok, vagy a polgártársak díszes síremléket emeltek az elhunyt szülőhelyén. Cenotáfiumnak nevezték azokat a [[mauzóleum]]okat is, amelyeket valaki még életében emeltetett saját maga vagy családtagjai részére. A cenotáfiumot a rómaiak ''tumulus honorarius''-nak<ref>Lásd [[Suetonius]]: Cézárok élete, [[Claudius római császár|Claudius]] 1</ref>, vagy ''inanis''-nak <ref>Lásd [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]: [[Aeneis]], III. 303.</ref>, jelezve, hogy a sír csak emlékműve valakinek, aki nincsen odatemetve.

== Jegyzetek ==

== Forrás ==

== Ismertebb kenotáfiumok ==

* ''The Cenotaph'': London [[City of Westminster|Westminster]] kerületében, a kormányzati negyedben, a [[Whitehall]] közepén, a [[Downing Street 10.|Downing Street]] közelében áll. [[1919]]–[[1920|20]]-ban építette Sir [[Edwin Lutyens]]. A [[Brit Birodalom]]ért harcoló (ténykedő), világszerte elesett katonák, hadirepülők, hadi- és kereskedelmi tengerészek emlékére. A királynő, a miniszterelnök és a háborús veteránok küldöttségei minden évben megkoszorúzzák, ([[november 11]]-ét, az első világháborút befejező fegyverszünet emléknapját követő vasárnapon.

* {{MNL|10|764}}

* {{OffEL|1}}

== Külső hivatkozások ==

{{CommonscatCommonskat|Cenotaphs}}