„Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő módosítása: ro:Marele Duce Constantin Nicolaevici al Rusiei |
a kisebb formai javítások |
||
28. sor:
[[1846]]-ban Konsztantyin Nyikolajevics [[Stuttgart]]ba utazott, hoy részt vegyen testvére, [[Olga württembergi királyné|Olga Nyikolajevna nagyhercegnő]] és [[I. Károly württembergi király|Károly württembergi trónörökös herceg]] esküvőjén. A menyegzőt követően a nagyherceg továbbutazott [[Altenburg]]ba, hogy találkozzék [[Alekszandra Joszifovna Romanova orosz nagyhercegné|Alexandra szász–altenburgi hercegnővel]]. A nagyherceg és a hercegnő megismerkedését a cári szülők siettették, mert úgy vélték, Alexandra hercegnő jó hatással lesz majd fiuk ingadozó természetére. Konsztantyin Nyikolajevics első látásra beleszeretett a hercegnőbe. „''Nem tudom, mi történt velem. Teljesen kicserélődtem. Csupán egy gondolat hajt, csupán egy kép lebeg a szemeim előtt, mindig és kizárólag ő, az angyalom, a csillagom. Valóban úgy gondolom, hogy szerelmes vagyok. Mennyi ideje is ismerem? Alig néhány órája, és máris fülig beleszerettem…''”<ref>Zeepvat; 63. oldal</ref> – emlékezett meg naplójában a nagyherceg. Konsztantyin Nyikolajevics megkérte Alexandra hercegnő kezét, a hercegnő pedig igent mondott, azonban az esküvőig két évet kellett várniuk, hogy Konsztantyin nagyherceg nagykorúvá váljék.
Alexandra hercegnő [[1847]]. [[október 12.|október 12]]-én érkezett meg [[Oroszország]]ba. Februárban a cári család elvárásainak megfelelően áttért az [[Ortodox kereszténység|ortodox hitre]], és felvette az „Alekszandra Joszifovna” nevet. Alekszandra Joszifovna és Konsztantyin Nyikolajevics [[1848]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én kelt egybe [[Téli Palota|Téli Palotában]].
Házasságuk első évei boldogságban teltek. Mindketten muzikális beállítottságúak voltak, [[pavlovszk]]i és [[sztrelna]]i otthonuk számos koncert, rendezvény színhelyéül szolgált. A szentpétervári Márvány palotát nászajándékként kapták I. Miklós cártól, akárcsak Sztrelnát, mely egykoron [[Konsztantyin Pavlovics Romanov orosz nagyherceg|Konsztantyin Pavlovics nagyherceg és lengyel alkirály]] tulajdonában állt. A pavlovszki birtokot [[Mihail Pavlovics Romanov orosz nagyherceg|Mihail Pavlovics nagyherceg]] hagyta a házaspárra, a [[krím]]i Oreanda palota pedig Alekszandra Fjodorovna cárné halála után szállt rájuk.
43. sor:
=== A hadseregben ===
[[1849]]-ben Konsztantyin nagyherceget [[Magyarország]]ba vezényelték, hogy részt vegyen első katonai bevetésén az osztrákok oldalán, a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|magyar forradalom]] leverésében. A harctéren szerzett sikereinek elismeréseként megkapta Szent György keresztjét, egy igen magas kitüntetést. Egy évvel később a nagyherceget az Államtanács tagjává választották. [[1853]]-ban I. Miklós valóra váltotta nagy álmát fiával kapcsolatban: Konsztantyint az Orosz Haditengerészet főtengernagyává nevezte ki. Ebben a pozícióban Konsztantyin Nyikolajevics feladatai közé tartozott megreformálni a tengerészetet, és apja halála után békét kihozni egy olyan háborúból, amit Oroszország tulajdonképpen már elvesztett – a [[krími háború]]ból. Bátyja, [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor cár]], aki továbbra is igényt tartott a nagyherceg szolgálataira, a Krímbe küldte Konsztantyin Nyikolajevicset, hogy Oroszországot a lehető legjobban hozza ki a helyzetből. A nagyherceg küldetése sikerrel járt, tovább erősítve a cár a a közte fennálló jó kapcsolatot. II. Sándor cár később [[III. Napóleon]] francia császárhoz is őt küldte tárgyalni.
[[1857]]-ben, bátyja trónra lépése után nem sokkal Konsztantyin [[Anglia|Angliába]] és [[Franciaország]]ba utazott, hogy tanulmányozza az ottani tengerészeti állapotokat. Az angol és a francia példákon okulva tért haza azzal a céllal, hogy jelentősen megújítja a Cári Haditengerészetet. A hadihajókat felújíttatta és korszerűsíttette, számukat megnövelte. Főleg a [[balti-tenger]]i flotta erősödött meg, de jelentősen gyarapodott a [[csendes-óceán]]i hadihajók száma is. A nagyherceg egyedül a [[fekete-tenger]]i flottához nem tudott hozzányúlni, ez ugyanis a krími háború elvesztése miatt az angolok és a franciák ellenőrzése alatt állt.
59. sor:
=== Lengyelország alkirályaként ===
[[Fájl:Konsztantyn NyikolajevicsRomanov.jpg|bélyegkép|balra|200px|Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg]]
Az orosz fennhatóság alatt álló [[Lengyelország]]ban [[1860]]–[[1861|61]] között lezajló tüntetések nagyon aggasztották a cárt, így egy keménykezű embert akart kinevezni Lengyelország élére. Az uralkodó öccsére, Konsztantyin Nyikolajevicsre ruházta a Lengyelország feletti hatalmat jelentő lengyel alkirályi címet. [[1862]] elején Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg és családja megérkezett [[Varsó]]ba. [[július 4.|Július 4]]-én, egy nappal azután, hogy a nagyherceg átvette főkormányzó tisztségét, egy lengyel nacionalista merényletet követett el ellene, miközben hazafelé tartott egy színházi előadásról.
Bár semmi baja nem esett, II. Sándor kérte, térjen haza az orosz fővárosba. A nagyherceg azonban Lengyelországban maradt, és kozák testőrökkel vette körül magát és családját. Felesége, Alekszandra nagyhercegné támogatta mindenben; a nagyherceg hatodik fia, Vjacseszlav Konsztantyinovics lengyel földön született meg. Vjacseszlav nagyherceg keresztelőjére hivatalos volt [[III. Sándor orosz cár|Alekszandr Alekszandrovics nagyherceg]], II. Sándor cár második fia és Konsztantyin Nyikolajevics unokaöccse. Alekszandr Alekszandrovics lett Vjacseszlav Konsztantyinovics keresztapja, ám Konsztantyin nagyherceg nyilvánosan megsértette unokaöccsét egy vacsora alkalmával. Konsztantyin Nyikolajevics és Alekszandr nagyherceg ettől fogva kölcsönös ellenszenvvel viseltettek egymás irányába, amely főként akkor kapott jelentőséget, mikor Alekszandr nagyherceget III. Sándor néven Oroszország cárjává koronázták.
69. sor:
Miután visszatért Szentpétervárra, Konsztantyin nagyherceg a Haditengerészeti Minisztériumhoz került, és újra a katonaságnak szentelhette magát. Újabb reformokat vezetett be, ezúttal a minisztériumban. Hét évet töltött el itt, majd a zsidókat felügyelő bizottság élére állt. Hűséges szolgálatáért és megbízhatóságáért végül az Államtanács elnökévé emelték [[1865]]-ben lett. Fivére reformjaiba és kormányzásába továbbra is kapott beleszólást, ily módon azonban számos ellenséget szerzett magának. Előre látva az ország helyzetét, ő bátorította arra bátyját, hogy [[1867]]-ben eladja [[Alaszka|Alaszkát]] az [[Amerikai Egyesült Államok]]nak.
Ezzel egy időben több más posztot is betöltött: az Orosz Földrajzi Társaság, [[1873]]-tól a Birodalmi Zenei Társaság elnökeként dolgozott.
=== A család széthullása ===
89. sor:
=== Nyugalomba vonulása ===
[[Fájl:KonstantinNikolrussland.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg ([[1875]] körül)]]
[[1881]]-ben meghalt II. Sándor egy merénylet során. Utódja az a III. Sándor cár lett, akit Konsztantyin nagyherceg egyszer megsértett egy vacsorán. Okulva apja halálából, III. Sándor sokkal óvatosabban és körültekintőbben látott neki a kormányzásnak. Nem akart liberális eszméjű embereket látni a kormányban, így felszólította nagybátyját, hogy önként mondjon le az Államtanácsban és a Haditengerészeti Minisztériumban betöltött pozíciójáról. Konsztantyin nagyherceg ennek nem tett eleget: „''apám hagyományozta rám, hogy szolgáljam elhunyt bátyámat és követőit. Eztán halott bátyám rám bízta a birodalom legmagasabb beosztását, az államtanácsi elnök tisztjét. Ebben a helyzetben, admirálisként, minden lelkesedésemmel és odaadásommal szolgálni fogom az új uralkodót. Ezzel teljesítem apám utolsó kívánságát…''”<ref name=autogenerated1>Zeepvat; 260. oldal</ref>
A cár menesztette őt; az államtanácsi elnökséget [[Mihail Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Mihail Nyikolajevics nagyhercegnek]], a minisztérium vezetői posztot [[Alekszej Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej Alekszandrovics nagyhercegnek]] adva. Az elmozdítás hátterében Konsztantyin Nyikolajevics liberalizmusánál több húzódott: III. Sándor nem kedvelte a nagybátyját, ráadásul úgy akarta növelni a hatalmát, hogy a saját testvéreit helyezte befolyásos pozíciókba.
101. sor:
[[1889]] elején Konsztantyin szélütést kapott, minek következtében lebénultak a lábai, és nem tudott beszélni. Felesége, Alekszandra nagyhercegné visszatért hozzá és ápolta őt. Alekszandra Joszifovna ugyan nem költöztette ki férje második családját a szomszédos házból, de nem engedte meg, hogy Konsztantyin nagyherceg lássa őket. A nagyherceg ezért egy ízben megütötte feleségét egy bottal, mielőtt az ápolói közbeléphettek volna.
A nagyherceg [[1892]]. [[január 13.|január 13]]-án halt meg [[Pavlovszk]]ban. Halálos ágyán kibékült unokaöccsével, III. Sándor cárral. Halála előtt felesége behívta hozzá a szeretőjét és két életben maradt leányát, hogy utoljára láthassák őt.
== Jegyzetek ==
{{források}}
{{
== Források és külső hivatkozások ==
| |||