„Lyukkártya” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: si:සිදුරු පත |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
A '''lyukkártya''' vagy '''Hollerith-kártya''' olyan [[adathordozó]], elsődlegesen adatbeviteli eszköz, ahol a [[digitális]] információt a kemény[[papír]]ból készült kártyán adott pozícióban meglevő lyukakkal ábrázolják.
== Története ==
[[Kép:Jacquard.loom.cards.jpg|bélyegkép|250px|A Jaquard-féle [[szövőszék]] lyukkártyái]]
Lyukkártyákat és ehhez hasonló rendszereket már a 18. század közepén használtak az automatizálás és az adatfeldolgozás területén. Többnyire az ismétlődő folyamatok vezérlése volt a céljuk. Léteztek többek között lyukkártya-vezérlésű szövőszékek, ahol a lyukkártyát falapocskák jelentették. A [[verkli]]ket gyakran lyukkártyához hasonló adattárolók vezérelték, de más automatikus vagy félig automatikus zeneszerszámoknál is megjelent ez a megoldás. [[Charles Babbage]] lyukkártya-vezérlést tervezett az [[analitikai gép]]hez.
A lyukkártyák eredete a [[zenélő doboz]]ok működési módjáig vezethető vissza. Ezeknél és hasonló automatáknál egy forgó henger a rajta levő lyukakkal vezérelte a zeneszámok lejátszását vagy mechanikai folyamatok vezérlését.
11. sor:
Az 1990-es évekig léteztek olyan lyukkártyák, amelyeket kézzel lehetett feldolgozni. A könyvtárakban például olyan kártyákat használtak, amelyeknek a négy oldalán voltak a lyukak. Egy hosszú tűt behelyezve a keresési feltételnek megfelelő lyukba ki lehetett választani azokat a katalóguscédulákat, amelyek megfeleltek a keresési kritériumnak. Összetett kereséseket is végre lehetett hajtani több tű segítségével.
== Hollerith-kártya ==
[[Kép:Punch-card-cobol.jpg|bélyegkép|250px|balra|[[COBOL]]-program egyik utasítását tartalmazó lyukkártya]]
[[Kép:Nuvola apps kview.png|bélyegkép|jobbra|200px| [http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/images/patchen-ip.jpg Korlenyomat I.] [http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/images/patchen-df.jpg Korlenyomat II.]]]
Az utóbb a számítástechnika területén felhasznált lyukkártya-formátum története az 1890-es amerikai [[népszámlálás]]kor kezdődött.<ref>[http://www.columbia.edu/acis/history/census-tabulator.html Hollerith 1890 Census Tabulator ]</ref> Ekkor fejlesztett ki [[Herman Hollerith]] egy olyan eljárást, amely lyukkártyák segítségével végezte a kiértékelést. A berendezés segítségével Dr. Herman Hollerith alig négy hét alatt végzett a 11. amerikai népszámlálás adatainak rögzítésével és kiértékelésével. A gépeket kb. 40 munkatárs működtette.
Ezt követően a lyukkártyát mechanikus és elektromechanikus számoló- illetve lyukkártya-rendező gépeknél alkalmazták. 1928-ig kellett arra várni azonban, hogy a lyukkártya végleges, szabványos formátumot kapjon. Ezt a fajta lyukkártyát nevezik a feltalálója nyomán Hollerith-kártyának.
A Hollerith-kártya téglalap alakú, 18,7 cm × 8,3 cm nagyságú, 0,17 mm vastagságú kartonpapír, amelyre az előre megadott helyekre oszloponként lyukakat szúrtak, hogy egy sor karaktert kódoljanak.
A [[20. század]]i számítógépek kifejlesztésekor a már létező lyukkártyák kézenfekvő megoldást jelentettek a programok és adatok beviteléhez. [[Konrad Zuse]] első számítógépe, a [[Zuse Z1]] [[lyukszalag]]ra írt kóddal működött, később azonban a számítógépekhez majdnem kizárólag Hollerith-kártyát használtak.
27. sor:
A lyukak előre rögzített elhelyezkedése több [[programozási nyelv]] szintaxisára is hatással volt. A régi [[Fortran]]-verzióknál az első öt oszlopot egy numerikus címkének tartották fenn. A lyukkártyák szemrevételezésével így könnyen észre lehetett venni, ha egy címke azaz egy kártya rossz helyre került. A hatodik oszlopban egy jel, általában egy * vagy egy nagy C (=continue) azt jelölte, hogy a kártya az előzőnek a folytatása. Az utolsó nyolc oszlop (73-tól 80-ig) a kommentároknak volt fenntartva. A Fortran-programokhoz gyártott lyukkártyákon ezeket a mezőket vizuálisan is megjelölték.
== Működése ==
[[Kép:Lochkartenauswertegerät IBM mit Bedienstation.jpg|bélyegkép|250px|IBM kártyalyukasztó]]
A lyukkártyák írására vagyis lyukasztására külön gép, a ''kártyalyukasztó'' szolgált, de készítettek kézi lyukasztásra szolgáló egyszerű kártyalyukasztókat is. A kártyalyukasztó írógép-billentyűzetből, lyukasztórészből és egy programkártyából állt. Miután a kártyalyukasztóval rávitték a kódot a kártyákra, a kártyákat egy második gépen ellenőrizték. A második gépen újra bevitték az adatokat és ha a második bevitel egyezett a kártyán már meglevő lyukasztásokkal, akkor a gép ellenőrzöttként jelölte meg a kártyát. A programkártya a munka megkönnyítésére szolgált. Ennek segítségével például numerikus vagy alfanumerikus mezőket lehetett definiálni a kártyán és ezekhez a mezőkhöz közvetlenül lehetett ugrani. Volt egy másolóbillentyű is, amelynek segítségével egy kártyát a megadott oszlopig lehetett másolni. A programkártya megkönnyítette a tömeges adatbevitelt azzal, hogy bizonyos oszlopokat automatikusan átugrott, vagyis elég volt csak a tiszta adatokat begépelni, nem volt szükség vezérlőbillentyűk használatára. Az újabb készülékek arra is alkalmasak voltak, hogy a lyukkártya adattartalmát szövegesen is megjelenítsék a kártyán.
[[Kép:Punch card sorter.JPG|bélyegkép|250px|balra|Lyukkártyarendező gép (szorter)]]
A kártyák beolvasása optikai vagy mechanikus olvasóberendezésekkel történt. A lyukkártyaköteget behelyezték az olvasórekeszbe és egy súllyal lenyomtatták. Egy gombbal bekapcsolták az olvasóberendezést, ezután a gép levegő befújásával fellazította a köteget és egyesével beolvasta a kártyákat. Maga a beolvasás vagy mechanikus letapogatással vagy [[fotocella|fotocellákkal]] történt.
Ebben az időben a programok nem interaktív módon működtek; a programot elindították, beolvasta az adatokat, feldolgozta őket és kiadta az eredményeket. Ehhez a működési módhoz három kártyakötegre volt szükség: az egyik a programot, a másik a bemenő adatokat tartalmazta, és a harmadikra kerültek a kimenő adatok. Nagytömegű bemenő adat feldolgozásakor a kártyarögzítés után néha hatalmas mennyiségű lyukkártyát kellett a megfelelő sorrendbe rendezni. Erre használták a szortergépeket, magyar elnevezéssel a lyukkártyarendező gépeket. A harmadik köteg használata elég kivételes volt, mivel az eredményeket legtöbbször elegendő volt papírra nyomtatni.
== Utóélet ==
[[Fájl:3700PuncCard1.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|IBM 3700 (System/3) lyukkártya]]
Az 1960-as évektől kezdődően az interaktív adatbeviteli lehetőségek fokozatos elterjedésével a lyukkártya fokozatosan vesztett számítástechnikai jelentőségéből. Az 1960-as évek végén az IBM még tervezte kisebb méretű és nagyobb kapacitású kártyák bevezetését, de erre már nem került sor. A lyukkártyákat azonban továbbra is alkalmazták más területeken, például mosógépek programjainak tárolására, illetve beléptető kártyaként. Ezekben az esetekben azonban a kártya nem kartonpapírból, hanem vékony műanyaglapból készült. A [[chipkártya|chipkártyák elterjedése]] azonban ennek a felhasználási módnak is véget vetett.
Hollerith-kártyákat néhány mechanikus blokkolóóránál még használnak. Használatban maradtak az amerikai választási eljárásokban is, de az eljárás megbízhatóságát [[George W. Bush]] elnökké választásakor súlyos kritikák érték.<ref>[http://wissen.spiegel.de/wissen/image/show.html?did=17817500&aref=image023/E0046/SCSP200004601960204.pdf&thumb=false SPIEGEL 46/2000, S. 196] (pdf-Datei, 521 kB)</ref>
== Lásd még ==
[[Batch programozás]]
== Források ==
{{források}}
== Külső hivatkozások ==
{{
* [http://technikum29.de/de/rechnertechnik/lochkarten-edv Kártyalyukasztó és -olvasó berendezések]
* [http://index.hu/tudomany/punch/ A lyukkártya visszatér], index.hu
* [http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/patchen-1.html Régi ismerősök, új szerepben, Peter Patchen két képe], Ponticulus Hungaricus ▪ V. évfolyam 6. szám ▪ 2001. június
* {{cite web
| last = Jones
| first = Douglas W.
| |||