„Bf 110” változatai közötti eltérés

A későbbi modelleket [[felderítővadász|felderítőként]], [[elfogóvadászként]] és [[vadászbombázóként]] alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta el a típus reneszánszát. A radarral felszerelt Bf 110-esek jól teljesítettek, különösen megnövelte hatékonyságukat a kabin mögé később beépített ferdén előre-fölfelé tüzelő két 20  mm-es gépágyú (Schrage Musik). Ezek segítségével a bombázó alatt repülve a bombázó védőfegyvereinek holteréből támadhatta a RAF nehézbombázóit. Az amerikai gépeken volt alsó torony is. A háború végére ebben a szerepkörben is elavult, ennek ellenére az utolsó napokig szolgálatban maradt. Néhány példányt a [[Magyar Királyi Légierő]] is használt.

A második Messerschmitt által tervezett sorozatgyártott vadászgép, melyet az 1934-es RLM tenderre készült, mint nagy hatótávolságú kísérő vadász és romboló (Zerströrer). Három prototípus készült DB 600-as motorral, melyek közül az első 1936. május 12-én repült először. A második prototipust a következő év elején adták át a Luftwaffénak csapatpróbára, ami vegyes érzéseket keltett a vezetőkben. Gyors volt egy relatívan nehéz kétmotoros géphez képest, ám az irányítása is nehéz volt, és a manőverező-képessége is alulmaradt a várthoz képest. Négy előszériás Bf-110A-0 lett rendelve, ám mivel a DB 600-as motorok használata viszonylag ritka volt 610 lóerős Jumo 210B motorokkal szerelték fel őket. Ezek alkalmatlansága nyilvánvalóvá vált, és ezek örökébe a 690 lóerős DB 600A motorok léptek, hogy próbákat hajthassanak végre rajtuk, a következő széria (Bf-110B-1) számára.

A spanyol polgárháború jó alkalmat kínált a típus hadrendben történő kipróbálására, de a helyzet hamarabb megoldódott, mint hogy a gépek elérték a bevethető állapotot. Ezért az első modell, ami aktív szolgálatot teljesített, az a Bf-110C volt, mely megnövekedett teljesítményt produkált a DB 601A motoroknak köszönhetően. Több változtatás is megjelent a gépen, mint például a manőverezhetőség érdekében lekerekített szárnyvégek és a pilótafülkéből való jobb kiláthatóság. A Bf-110C 1939-ben lépett csapatszolgálatba, és több mint ötszáz gép érkezett még a Luftwaffe állományába még abban az évben. Néhányat kifejezetten vadászbombázó vagy felderítő feladatokra készítettek föl, de a Bf-110-est alapvetően a földi egységeket támadó gépként alkalmazták Lengyelország lerohanásakor. Ennélfogva egészen az angliai csatáig - ahol teljes egészében vadászgépként vetették be - nem is derültek ki a kapacitás terén mutatkozó hiányosságai.

Az akkor elszenvedett súlyos veszteségek arra késztették a vezetőséget, hogy küldjenek Bf-109-es vadászokat is a bombázó kötelékek oltalmazására. A C modell gyártása folytatódott - később 1200 lóerős DB 610N motorokkal lettek felszerelve - de a legtöbb korábbi gép csak második vonalbeli feladatokat látott el, mint például a vitorlázórepülők vontatása. Hogy fokozzák a gép hatótávolságát, létrehozták a D szériát, amit vadászként (D-0 és D-1), és vadászbombázóként (D-2 és D-3) gyártottak, de a C és a D verziók 1941 derekán csak közel-keleten és a keleti fronton voltak használatban.

A jóval sokoldalúbb E és F modell az év vége felé jelent meg, mely szériák részét képezi a rakétákat tüzelő F-2-es, és az éjszakai vadász F-4-es is. Amikor a felváltására szánt [[Messerschmitt Me 210|Me-210-es]] típus bevetésre való alkalmatlanságára fény derült, a Bf-110 gyártása újra fellendült az F széria színre lépésével. Az előző szériák példáját követve ebből is készült éjszakai vadász típus, melyet 1475 lóerős DB 605B motorokkal, valamint kettő vagy négy 20 milliméteres gépágyúval és négy 7.9 milliméteres géppuskával szereltek föl.

A későbbi modelleket felderítőként, elfogóvadászként és vadászbombázóként alkalmazták. Kísérletek történtek éjszakai vadász változatokkal is, és ez hozta meg a típus reneszánszát. A radarral felszerelt Bf-110-esek jól teljesítettek; különösen megnövelte hatékonyságukat a később felszerelt két 20  mm-es gépágyú. A háború végére ebben a szerepkörben is elavulttá vált, ennek ellenére az utolsó napig szolgálatban maradt. Néhány példányt a Magyar Királyi Légierő is használt.

{{commonscatCommonskat|Messerschmitt Bf 110}}

* [[Motor]]: 2 db [[Daimler-Benz DB 601]]A, 809  kW (1100 Le)

* [[Sebesség]]: 562  km/h (7000 m-en)

* [[Fegyverzet]]: 2 db 20  mm-es Oerlikon MG FF gépágyú, 4 db 7,9  mm-es Rheinmetall MG 17 géppuska, 1 db 7,92  mm-es MG 15 géppuska

* [[Tömeg]]: 5150  kg (üresen); 6750  kg (max.)

* [[Hatótávolság]]: 1095  km