„Milica montenegrói királyi hercegnő” változatai közötti eltérés

a
kisebb formai javítások
a (Bot: következő hozzáadása: bg:Милица Николаевна)
a (kisebb formai javítások)
'''Milica montenegrói királyi hercegnő''', férjezett '''Milica Nyikolajevna orosz nagyhercegné''' ([[Szerb nyelv|szerbül]]: ''Кнегиња Милица Николајевна Петровић-Његош / Kneginja Milica Nikolajevna Petrović-Njegoš'', [[Orosz nyelv|oroszul]]: ''Великая княгиня Милица Николаевна Романова''; [[Cetinje]], [[1866]]. [[július 14.]] – [[Alexandria]], [[1951]]. [[szeptember 5.]]) montenegrói királyi hercegnő, házassága révén orosz nagyhercegné.
 
== Élete ==
=== Származása és gyermekkora ===
[[Fájl:Coat of arms of Montenegro.svg|balra|70px]]
Milica királyi hercegnő [[1866]] decemberében látott napvilágot a montenegrói királyi család egyik tagjaként, [[I. Miklós montenegrói király]] és [[Milena montenegrói királyné|Milena Vukotić királyné]] második leányaként.
 
A hercegnőt és húgát, [[Anasztázia montenegrói királyi hercegnő|Anasztázia hercegnőt]] hamar elszakították családjuktól, amikor [[II. Sándor orosz cár]] uralkodása alatt politikai okból [[Szentpétervár]]ra kerültek a cári család gyámsága alá. Az orosz uralkodócsalád a Szmolnij Intézetben, egy jó nevű, nemes kisasszonyok számára fenntartott iskolában neveltette a két hercegnőt. A család kedvesen, örömmel fogadta a testvéreket, a családi összejövetelekre is meghívta őket; ellenben a szentpétervári arisztokrácia gúnyosan figyelte a montenegrói hercegnőket, nem tartván őket „jó partinak”. A hátuk mögött a „fekete hercegnőknek” hívták őket, ezzel utalva a nővérek sötét bőrére és hajára. A testvérek tanulmányaik befejezése után is az orosz fővárosban maradtak; nénjük, [[Ljubica Zorka szerb királyné]] korai halálát követően az ő gondjaikra bízták unokahúgukat, [[Jelena Petrovna Romanova orosz hercegné|Ilona szerb királyi hercegnőt]], aki ugyancsak a Szmolnijba került.
 
=== Házassága és gyermekei ===
 
[[1889]]. [[július 26.|július 26]]-án Peterhofban Milica hercegnő feleségül ment [[Pjotr Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Pjotr Nyikolajevics orosz nagyherceghez]], pár hónappal azelőtt, hogy Anasztázia hercegnő nőül ment volna a cári család egyik alágának, a [[Romanov-ház#A Romanovszkij-ház|Romanovszkij-ház]] egyik hercegéhez. Milica hercegnő nagyhercegnéként is megtarthatta eredeti nevét, de felvette mellé az apai nevét is, így lett belőle „Milica Nyikolajevna”; mivel [[Ortodox kereszténység|ortodox keresztény]] volt, nem kellett átkeresztelkednie. Pjotr Nyikolajevics és Milica Nyikolajevna kapcsolatát harmónia és boldogság jellemezte, mely a kettejük közötti erős vonzalomból fakadt. Összesen négy gyermekük született, akik közül az utolsó két leány ikerpárként jött világra, ám az egyikük születése napján elhalálozott:
Raszputyin egy magát „sztarecnek” nevező paraszti származású szemfényvesztő volt, aki azt állította, képes meggyógyítani a [[vérzékenység]]ben szenvedő [[Alekszej Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg|Alekszej cárevicset]]. A legtöbb Romanovnak (így például [[Marija Fjodorovna orosz cárné (1847–1928)|Marija Fjodorovna anyacárnénak]]) szilárd meggyőződése volt, hogy Anasztázia és Milica egyengették Raszputyin útját a cári családig. Raszputyin nagy befolyásra tett szert [[Alekszandra Fjodorovna orosz cárné (1872–1918)|Alekszandra Fjodorovna cárné]] és [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós cár]] felett, ami végül ahhoz vezetett, hogy a Romanovok elvesztették tekintélyüket a nép szemében.
 
=== Száműzetésben ===
 
Amikor [[1917]]-ben összeomlott a monarchia, a Nyikolajevicsek – [[Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg (1831–1891)|id. Nyikolaj Nyikolajevics]], Anasztaszija nagyhercegné apósának leszármazottjai – a [[Kaukázus]]ban voltak, mivel [[1915]]-ben ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics lett a terület alkirálya. A bolsevikok hatalomátvételének hírére a Nyikolajevicsek a [[Krím]] félszigetre utaztak, ahol több Romanov is gyülekezett a bolsevikok elől menekülve. [[1918]] novemberében egy brit hadihajó érkezett a Krímre, hogy elszállítsa az életben maradt családtagokat. Az ajánlattal azonban csak néhányan éltek; a Nyikolajevicsek ottmaradtak Marija Fjodorovna anyacárnéval. [[1919]] elején a ''HMS Marlborough'' angol hajó újból menekülési lehetőséget kínált nekik, és ezúttal már nem utasították vissza azt.
A Nyikolajevicsek [[Isztambul]]ban átszálltak a ''HMS Nelsonra'', mely [[Olaszország]]ba, [[Genova|Genovába]] vitte őket. [[Ilona olasz királyné]], Milica Nyikolajevna nővére menedéket ajánlott fel a família számára. A család később [[Franciaország]]ba települt át, akárcsak a legtöbb orosz emigráns. Pjotr Nyikolajevics nagyherceg [[1931]]. [[június 17.|június 17]]-én hunyt el. Az özvegy Milica Nyikolajevna nővére, Anasztázia hercegnő halálát, majd a [[második világháború]]t követően [[Egyiptom]]ba költözött. Itt élte le élete hátralevő részét a száműzetésben lévő olasz királyi család társaságában. [[1951]]. [[szeptember 3.|szeptember 3]]-án érte a halála [[Alexandria]] városában.
 
== Források és jegyzetek ==
* Zeepvat, Charlotte: ''Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma''; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; ISBN 963-549-260-X
* Boulay, Cyrille: ''Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről''; Magyar Könyvklub; ISBN 963-547-931-X; 30–45. oldal
* Niederhauser Emil és Szvák Gyula: ''A Romanovok''; Pannonica Kiadó, 2002; ISBN 963-9252-53-0
{{közvagyonkatCommonskat|Princess Milica of Montenegro}}
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.timohaapanen.net/data/r127.html Életrajzi adatok]
* [http://forum.alexanderpalace.org/index.php?board=15.0 Képek, érdekességek] {{en}}
131 512

szerkesztés