„Orvosi képalkotás” változatai közötti eltérés

 

Klinikai kontextusban az orvosi képalkotás általában egyenlő a radiológiával, és az orvos (radiológus) feladata a képek értelmezése.

A tudományos vizsgálatok terén az orvosi képalkotás egyfajta altudományát alkotja a biomedikális technikáknak, az orvosi fizikának és általában véve az orvostudománynak. A műszeres vizsgálatok, a képalkotó eljárások és a modellezés területén tapasztalható fejlesztés és kutatás általában a biomedikális technológia, az orvosi fizika és a számítástechnika területeihez köthető. Az orvosi képek alkalmazása és értelmezése legfőképpen a radiológia eszköze, de az orvostudomány egyéb ágaira ([[ideg]]tudomány, [[kardiológia]], [[pszichiátria]], [[pszichológia]]) is jellemző. Számos, eredetileg orvosi képalkotás céljából kifejlesztett technikának van tudományos és ipari alkalmazása/felhasználása is.

 

Az orvosi képalkotást gyakran értelmezik úgy, mint azon technikák sorát, amelyek segítségével nem invazív módon készíthetünk képeket testünk „belső oldaláról”. Ebben a szigorú értelemben az orvosi képalkotásra úgy tekinthetünk, mint a [[matematika]]i inverz problémák megoldására. Ez azt jelenti, hogy a hatásból (a megfigyelt jelből) következtetünk az okra (az élő szövet tulajdonságaira). Az [[ultrahang]]vizsgálat esetében pl. az ultrahanghullámok és a visszhangok mutatják a szövetben a belső struktúrát. A [[röntgen]]vizsgálat során pedig a röntgensugárnak a különböző típusú szöveteknek (mint pl. [[csont]], [[izom]], [[zsír]]) megfelelően különböző mértékben történő elnyelődéséből juthatunk fontos információkhoz.

 

 

Az elektron [[mikroszkóp]] egy olyan mikroszkóp, ami nagy felbontó erejének köszönhetően a legapróbb részleteket is fel tudja nagyítani az elektronok mint megvilágítási források felhasználásának köszönhetően, és ez a nagyítás kétmilliószoros is lehet.

Az elektron mikroszkópiát az anatómiai kórtanban szokás alkalmazni a sejten belüli szervek azonosítására. Bár az immun hisztokémia nagymértékben csökkentette használatát, bizonyos vesebetegségek azonosításához még mindig elengedhetetlen.

 

 

A röntgenképeknek két formája használatos az orvosi képalkotásban; ez a projekciós radiográfia és a fluoroszkópia, ez utóbbit katéterezéskor használják. Ezeket a kétdimenziós technikákat még mindig széles körben alkalmazzák a háromdimenziós tomográfia elterjedésének ellenére, annak köszönhetően, hogy nem túl költséges eljárások, magas felbontóképességgel rendelkeznek és alacsonyabb sugárzási dózis jellemzi őket. Ez a technika, mellyel röntgensugarakat bocsátanak ki, a modern orvostudománynak megfelelő és az abban elsőként alkalmazott képalkotó eljárás.

 

 

A projekciós radiográfiát, ismertebb nevén a röntgensugárzást leggyakrabban arra használják, hogy meghatározzák egy törésnek a típusát és kiterjedését, de ugyanúgy használják pl. a [[tüdő]]ben lévő elváltozások kimutatására is. Átlátszó sugárzó kontrasztanyagok (pl. bárium) segítségével használják továbbá a gyomor és a belek struktúráinak láthatóvá tételére, így kimutathatók [[fekély]]ek vagy akár béldaganatok is.

 

 

 

Akárcsak a [[CT]], hagyományosan az [[MRI]] is egy kétdimenziós képet alkot a testnek egy vékony „szeletéről”, ezért tomografikus képalkotó eljárásnak tekinthető. A modern MRI eszközök segítségével azonban már képesek háromdimenziós képek készítésére is. Ellentétben a CT-vel az MRI vizsgálat során nem alkalmaznak ionizált sugárzást, ezért az nem is jár együtt a CT-re jellemző egészségügyi kockázatokkal, pl. nincsenek ismert, hosszú távon káros következményei az erős statikus mezőnek való kitételnek (bár ez azért vita tárgyát képezi), éppen ezért nincs is limitálva azoknak a scan-eknek a száma, amelyeknek egy adott egyén alávethető, szemben a röntgensugárzással vagy a CT-vel. Bár meg kell említenünk, hogy azért vannak bizonyos könnyen azonosítható egészségügyi kockázatai az MRI-nek is az RF mezőnek való kitételből adódó szövetfelforrósodásnak köszönhetően, de ugyanúgy lehetnek káros következményei a testbe beültetett különböző eszközök (pl. pacemaker) meglétének is. Ezek a kockázatok azonban kontrollálhatók a scanneléshez kapcsolódó, már kialakult protokollok betartásával.

Az MRI vagy eredeti nevén NMR csak az [[1980-as évek]] eleje óta használatos technika. Az intenzív statikus mágneses mezőnek való hosszú távú vagy esetleg ismételt kitételnek nincsenek ismert következményei.

 

 

A nukleáris orvostudomány elnevezés magában foglalja mind a nukleáris sajátosságok felhasználásával történő diagnózis felállítást, mind pedig a betegségek kezelését. Ezen képalkotó eljárás során a radioaktív magból kibocsátott energiával teli fotonokat használják a különböző rendellenességek kimutatására.

A Digitális Infravörös Képalkotás során egyedülállóan érzékeny orvosi infravörös kamerákat és kifinomult<!--milyen az a kifinomult számítógép?--> [[számítógép]]eket használnak a detektáláshoz, elemzéshez, valamint ahhoz, hogy a hőmérsékleti eltérésekről magas felbontóképességű diagnosztikai képeket állítsanak elő. Az eljárás érzékenységének köszönhetően adott esetben ezek a hőmérsékletbeli eltérések lehetnek az első jelei a [[mellrák]]nak vagy a közvetlenül a daganat kialakulása előtti állapotban lévő mellnek.

 

 

A tomográfia egy képalkotési módszer, mely egy tárgy egy szeletéről vagy sík felületéről készít képet, egy ún. tomogramot eredményezve. Különböző formái léteznek a tomográfiának:

=== Ultrahang ===

 

 

Kevésbé alkalmas aprólékos anatómiai részletek vizsgálatára, mint pl. a CT vagy az MRI, mégis számos előnye van, melyeknek köszönhetően ideális eszköznek bizonyul rengeteg helyzetben, különösen azokban, amelyekben mozgó struktúrák működését kívánják vizsgálni valós időben, illetve nagy előnye, hogy nem bocsát ki ionizált sugárzást.

Egyelőre nem tudunk semmilyen, az alkalmazásából fakadó esetleges negatív következményről, tehát meglehetősen biztonságosnak tűnik. Ezenkívül viszonylag olcsó és könnyen végrehajtható a képalkotás. A kapott valós idejű képek felhasználhatók az irányított folyadéklebocsátásra és szöveti mintavételre. A doppler-ultrahangvizsgálat lehetővé teszi az artériás és vénás áramlás értékelését.

 

 

Mostanára a technika fejlődésével lehetővé vált, hogy a CT, MRI és ultrahang szoftverek háromdimenziós képet állítsanak elő az orvos számára. Hagyományosan a CT és MRI scanek csak kétdimenziós statikus output létrehozására lennének képesek. Ahhoz, hogy háromdimenziós felvételeket kapjunk, nagyon sok scant kell készítenünk, illetve kombinálnunk kell ezeket bizonyos számítógépes műveletekkel, hogy egy háromdimenziós modellhez jussunk, melyet ekkor már az orvos is tud manipulálni. A háromdimenziós ultrahangfelvételek is nagyon hasonló módon készülnek.

* [[lézer]]es szemtükörvizsgálat scannerrel.

 

 

* [[:en:Medical imaging|Az angol nyelvű Wikipedia szócikke]]