„P–80 Shooting Star” változatai közötti eltérés

A '''P–80 Shooting Star''' volt az [[Amerikai Egyesült Államok]] első rendszerbe állított sugárhajtású [[vadászrepülőgép]]e.

 

A P–80-as tervezését [[1941]] elején kezdte el a [[Lockheed]], azonban megfelelő hajtómű hiányában a munkát fel kellett függeszteni. Azt csak két évvel később, [[1943]] nyarán tudták folytatni, amikor az amerikaiak rendelkezésére állt az angol fejlesztésű De Havilland Goblin 13,8 kN tolóerejű hajtómű. Az '''XP–80''' azonban csak [[1944]]. [[január 8.|január 8-án]] emelkedett először a levegőbe. A második prototípusba, az '''XP–80A'''-ba már a [[General Electric]] nagyobb tolóerejű hajtóművét, az I–40-t szerelték be. A tesztek során 800 km/h körüli sebességet értek el, így nem csak az akkor szolgálatban álló dugattyús motoros vadászrepülőgépeknél, de az angol [[Gloster Meteor]]nál is gyorsabb volt. A típusból fejlesztették ki a sikeres '''T–33'''-as kétüléses kiképző repülőgépet, amely a későbbi [[F–94 Starfire|F–94]] fejlesztéséhez szolgált alapul.

 

Az első szériás gépeket gyorsan hadrendbe állították. [[1945]]-ben, a [[második világháború]] vége előtt [[Olaszország]]ban vetették be, ahol az elképzelt ellenfelük a [[Me 262]] lett volna, de harci cselekményben már nem vettek részt. Az első, kizárólag P–80-asokkal felszerelt alakulatot [[1945]] novemberében állították fel.

Első komolyabb feladatukra a [[Berlini blokád|berlini légihíd]] idején került sor, ekkor a szövetségesek szállító repülőgépeit zavaró szovjet vadászgépeket kellett elhárítaniuk.

A koreai háborúban eleinte vadász feladatokat láttak el, amíg nem állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre [[F–86 Sabre]] és [[F–94 Starfire]], később pedig főleg vadászbombázóként alkalmazták őket.

 

 

== Forrás ==

* Crosby, Francis: Vadászrepülők, Zrínyi Kiadó, 2003

 

{{Első generációs vadászrepülőgépek}}