„Páncéltörő rakéta” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: ca:Míssil antitanc |
a kisebb formai javítások |
||
6. sor:
<!--[[Kép:Afghan National Army.jpg|bélyegkép|300px|[[Afgán]] kormánykatonák [[RPG–7]] [[kézi páncéltörő rakéta|kézi páncéltörő rakétákkal]]]]-->
A '''páncéltörő rakéta''' [[harckocsi]]k és [[páncélozott jármű]]vek, valamint más, páncélzattal rendelkező, kis méretű célok ([[erődítmény]]ek, [[bunker]]ek) elleni [[rakétafegyver]]. Az egyszerű felépítés és a kis méret miatt hajtóműve szilárd hajtóanyagú, általában két fokozattal, az első, [[gyorsítófokozat]] pár tizedmásodperc alatt (általában a vetőcsövön belül) kiég, és menetsebességre gyorsítja a rakétát, azután a [[menethajtómű]] az elért sebességet hosszabb ideig képes fenntartani. Általában [[kumulatív robbanótöltet]]tel rendelkezik.
Az első kézi páncéltörő rakétákat a [[második világháború]]ban állították rendszerbe (például a [[Panzerfaust]]ot). Az irányított páncéltörő rakéták első generációja az [[1950-es évek]]ben jelent meg, és viszonylag hamar elterjedt. Az [[1973]]-as [[jom kippuri háború]]ban, elsősorban a páncéltörő rakéták tömeges alkalmazása miatt, a szembenálló felek elvesztették [[harckocsi]]jaik körülbelül 75%-át.
13. sor:
A páncéltörő rakétáknak két fő fajtája van:
* [[Kézi páncéltörő rakéta]], mely jellemzően nem irányított, kis hatótávolságú, könnyű rakéta, a gyalogság páncélozott célok elleni fegyvere. Tömege 5–10 kg körüli, hatótávolsága pár száz méter. Jellemzően egyszerű, egyszer használatos, gyakran teleszkóposan kihúzható vetőcsőből indítják, melyet használat után eldobnak.
* [[Irányított páncéltörő rakéta]]: könnyebb változatai gyalogosan is szállíthatóak, a nehezebbeket gépjárművekre, vagy [[helikopter]]ekre telepítik. Hatótávolságuk 10 kilométerig, tömegük 100 kilogrammig terjed. Többféle irányítórendszerük lehet: a legkorábbi típusok vezetékes, [[parancsközlő távirányítás]]sal rendelkeztek, ma jellemző a [[lézeres félaktív önirányítás]], az [[infravörös önirányítás]], vagy az [[aktív lokátoros önirányítás]]. Az első irányított páncéltörő rakéták az [[1950-es évek]]ben jelentek meg. Ezek a rakéták még vezetékes távirányítást alkalmaztk, azaz ezeket a rakétákat az indítóberendezéssel egy, a repülés közben letekeredő vezeték kötötte össze, amin keresztül az irányító katona által generált parancsjeleket vették. Az egyszerű irányítási módszert napjainkban is alkalmazzák, komoly hátránya, hogy ha az indítóberendezés mozogna, akkor az irányításnál a jeleket továbbító vezeték elszakadna, így ez a rendszer csak álló járműveknél alkalmazható. Továbbfejlesztett változatánál a parancsjeleket rádión keresztül juttatják el a rakétának.
:Az [[1970-es évek]] elején jelentek meg a sokkal kisebb méretű, vetőcsőből indítható páncéltörő rakéták, ezek szárnyfelületei a repülés közben nyílnak ki. Amellett, hogy méretük sokkal kiesebb, a légmentesen lezárt vetőcső miatt sokkal jobban tűrik az időjárás viszontagságait és a szennyeződéseket is.
:Az [[1980-as évek]]től több, új irányítórendszer is megjelent, a [[lézeres félaktív önirányítás]] még igényli a cél megjelölését az indítás után, az [[infravörös passziv önirányítás]] és a [[lokátoros aktív önirányítás]] esetén a rakéta önállóan repül a célig.
== Külső hivatkozások ==
{{
=== Lábjegyzetek ===
{{források}}
| |||