„R–11 (rakéta)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Csák (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
a kisebb formai javítások |
||
20. sor:
Az '''R–11''' (későbbi változatai az '''R–17''' és az '''R–300 Elbrusz''', NATO-kódneve '''SS–1 Scud''') [[kis hatótávolságú ballisztikus rakéta|kis hatótávolságú ballisztikus rakéták]], melyeket az [[1950-es évek]] második felére fejlesztettek ki a [[Szovjetunió]]ban [[Szergej Koroljov]] vezetésével, nagyrészt a zsákmányolt [[második világháború]]s német rakétákra (mindenekelőtt a [[V–2]]-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy [[atomtöltet]]et hordozhatott. Indítójárműve eredetileg lánctalpas harcjármű, későbbi változatait a [[MAZ–543]] négytengelyes tehergépjárműre telepítették.
A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] és [[Irán]]ban is gyártják. [[Irak]] az [[irak-iráni háború]]ban és az [[öbölháború]]ban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték.
A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a [[TR–1 Temp]] és az [[R–400 Oka]] rakéták váltották le. A [[Magyar Néphadsereg]]ben az [[1990-es évek]] elejéig állt rendszerben 9 komplexum (24 rakétával), egy vegyes fegyverzetű rakétadandárban, [[Luna–M]] rakétákkal együtt.<ref>
26. sor:
== Külső hivatkozások ==
{{
=== Lábjegyzetek ===
{{források}}
| |||