„Szefárdok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: sl:Sefardski Judje |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
A '''szefárdok''' vagy '''szefárd zsidók''' vagy '''szvarádi zsidók''' a [[zsidók]] egyik nagy [[etnikum|etnikai]] csoportja.
== A név eredete ==
Az elnevezés a Szefarad helynévből származik, ahova [[II. Sarrukín asszír király|II. Sarrukín]] (Szargón) mezopotámiai király [[I. e. 722|i.e. 722]]-ben hurcoltatta el a zsidókat. A nevet az [[Ibériai-félsziget]]en élő zsidók vették át a középkorban.
== Történetük ==
Az Ibériai-félszigeten az i. sz. 1. századtól telepedtek le zsidók.
A mórok által elfoglalt ibériai területek visszafoglalására a keresztények már a 8. századtól tettek kísérleteket, de harcaikat csak 1492-ben [[Granada]] visszafoglalásával koronázta végérvényes siker. [[I. Izabella kasztíliai királynő|Kasztíliai Izabella]] és [[II. Ferdinánd aragóniai király|Aragóniai Ferdinánd]] („a katolikus királyok”) házassága révén az egyesített spanyol királyság megvalósította a „[[reconquista]]”-t, a keresztény területek visszafoglalását a muszlimoktól. Az 1492. március 31-i [[Alhambra-ediktum]]mal vette kezdetét a zsidók üldözése, ami a mór uralom alatt ismeretlen volt. A zsidókat választás elé állították: vagy elvándorolnak vagy keresztény hitre térnek. Azokat, akik főleg kényszer hatására felvették a kereszténységet, de otthonaikban megtartották a zsidó szokásokat, nevezték maranóknak. Az [[inkvizíció]] nyomására elüldözött zsidók elsősorban a törökök által birtokolt területeken, Észak-Afrikában és Dél-Kelet Európában (az ókori Thrákiában és Thesszáliában) telepedtek le. ▼
▲A mórok által elfoglalt ibériai területek visszafoglalására a keresztények már a 8. századtól tettek kísérleteket, de harcaikat csak 1492-ben [[Granada]] visszafoglalásával koronázta végérvényes siker. [[I. Izabella kasztíliai királynő|Kasztíliai Izabella]] és [[II. Ferdinánd aragóniai király|Aragóniai Ferdinánd]] („a katolikus királyok”) házassága révén az egyesített spanyol királyság megvalósította a „[[reconquista]]”-t, a keresztény területek visszafoglalását a muszlimoktól. Az 1492. március 31-i [[Alhambra-ediktum]]mal vette kezdetét a zsidók üldözése, ami a mór uralom alatt ismeretlen volt. A zsidókat választás elé állították: vagy elvándorolnak vagy keresztény hitre térnek. Azokat, akik főleg kényszer hatására felvették a kereszténységet, de otthonaikban megtartották a zsidó szokásokat, nevezték maranóknak. Az [[inkvizíció]] nyomására elüldözött zsidók elsősorban a törökök által birtokolt területeken, Észak-Afrikában és Dél-Kelet Európában (az ókori Thrákiában és Thesszáliában) telepedtek le.
Amikor 1531-ben Portugáliában is bevezették az inkvizíciót, a zsidóüldözés új hulláma már a maranókat sem kímélte. Ők főleg kikötővárosokba (Amszterdam, Hamburg, London, Bayonne, Bordeaux, Livorno) menekültek, mivel közülük nagy számban voltak érdekeltek a nagykereskedelemben. Ezek a szefárdok azonban a korábbi üldözöttekkel szemben többnyire már nem szefárdul, hanem spanyolul és portugálul beszéltek. ▼
▲Amikor 1531-ben Portugáliában is bevezették az inkvizíciót, a zsidóüldözés új hulláma már a maranókat sem kímélte. Ők főleg kikötővárosokba (Amszterdam, Hamburg, London, Bayonne, Bordeaux, Livorno) menekültek, mivel közülük nagy számban voltak érdekeltek a nagykereskedelemben. Ezek a szefárdok azonban a korábbi üldözöttekkel szemben többnyire már nem szefárdul, hanem spanyolul és portugálul beszéltek.
Az Ibériai-félszigetről elűzött zsidók nemcsak nevükben különböznek az [[askenázik|askenázi]] zsidóságtól, hanem megőrizték nyelvüket, a judeospanyolt, saját szokásokat és irodalmat, liturgiát és zenei hagyományokat alakítottak ki, a babilóniai hagyományokhoz ragaszkodva. A szefárdok központjainak Szaloniki, Isztambul, Jeruzsálem, Safi, Kairó, Ancona és Velence számítanak.
== A szefárdok Nyugat-Európában ==
A szefárdok egy része az atlanti partvidéken észak felé vándorolt, Franciaországban (Bordeaux) és Németalföldön ([[Antwerpen]], [[Amszterdam]]) hozott létre erős és gazdag közösségeket, más részük [[Itália]] érintésével vagy közvetlenül telepedett le a tengeri kereskedelem révén jól ismert oszmán területeken.
== A szefárdok a Balkán-félszigeten és az Oszmán Birodalomban ==
{{
A Balkán-félsziget szefárd-zsidó lakossága a [[15. század]] végén az [[Ibériai-félsziget]]ről kiűzött és ezt követően az [[Oszmán Birodalom]] területén letelepedett [[Ladino nyelv|ladino]] anyanyelvű zsidóság leszármazottja.
A Balkánon és Kisázsiában elsősorban a forgalmas tengeri kikötőket részesítették előnyben, így a [[16. század]] során [[Szaloniki]], [[Isztambul]] és [[İzmir|Szmirna]] (İzmir) váltak jelentős szefárd központokká. Ezt követően a megindult a bevándorlás a Balkan belső területeire is, mindenekelőtt a Szalonikit és Isztambult [[Közép-Európa|Közép-Európával]] összekötő [[duna]]i és [[Adriai-tenger|adria]]i kereskedelmi útvonalak mentén alakultak ki jelentős szefárd közösségek. Ilyenek Bitola ([[Monastir]]), [[Szkopje]] (Üszküb), [[Szarajevó]], [[Dubrovnik]] (Ragusa) az Adria felé, illetve Adrianápoly ([[Edirne]]), Filippopoli ([[Plovdiv]]), [[Szófia]], [[Vidin]], Rusze, [[Belgrád]] a Duna mentén.
27. sor:
== Források ==
* {{MNL|16|558}}
* {{OffEL|1}}
* {{ETöK|1}}
* [[Richard Borbás]]: ''The Politicization of Balkan Jewry Prior to the First World War'' (MA Thesis) {{en}}
| |||