„Szeléné” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a kisebb formai javítások |
||
4. sor:
A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.” <ref>Szimbólumszótár, Hold</ref> Mint a Hold istennője Szeléné fontos szerepet töltött be az Istenek között. Szeléné alakja megjelenik a [[Homérosz]]i [[Himnusz]]okban – ''Szeléné himnusza'' (xxxii), de megihlette [[Apollóniosz Rhodiosz|Apollóniosz]]t (1.2.2); [[Hésziodosz]]t (''Istenek Születése (Theogony)'' 371); [[Nonnosz]]t (''Dionüsziaka'' 48.581); [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]]t (5.1.4); [[Sztrabón]]t (14.1.6) és másokat. [[Apuleius]] ''Az aranyszamár'' című művében a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv).
Szeléné nevének teljes [[etimológia|etimológiája]] bizonytalan, de a név görög eredetű és bizonyítottan része a ''selas'' szó, amelynek jelentése "fény".<ref>[[Kerényi Károly]]: ''A görögök istenei'' 1951., 19 és 197. oldalak</ref> Neve megtalálható a [[Sarki fény]], az „Aurora Borealis” görög nevében: ''Boreion Selas''. A hold istennőjének nevéből ered a [[szelenológia]] azaz a Hold felszínének feltérképezésével foglalkozó tudományág <ref>” Tényleg geológus járt-e a Holdon, vagy inkább szelenológus? A látszólag ostoba kérdés egy évekig húzódó vitára utal a Holddal kapcsolatos fogalmak elnevezéséről. A 60-70-es években divat volt holdi geológia helyett szelenológiáról, holdi geofizika helyett szelenofizikáról stb. írni és beszélni. … A Hold első mesterséges holdjainak felbocsátásakor kezdték pályájuk megfelelő pontjait periszelénumnak, illetve aposzelénumnak nevezni – noha például kettőscsillagok esetében jól bevált a bárhol alkalmazható pericentrum és apocentrum is. Ugyancsak természetes szóalkotásként jelent meg a térképészetben használatos geocentrikus és geografikus jelző helyett a szelenocentrikus és szelenografikus a Hold térképeinél. Ettől már csak egy kis lépés volt a szelenodézia, szelenológia, szelenofizika stb. elterjedése.” Almár Iván: ''Planetológia, bevezető gondolatok'' [http://www.matud.iif.hu/06aug/02.html]</ref> elnevezése, és a [[szelén]] kémiai elem neve is.
__NOTOC__
== Ábrázolása a művészetben ==
A Szelénét ábrázoló képzőművészeti alkotásokon az istennő mint szép, fehér arcú fiatal nő jelenik meg, kettős fogatú ezüst szekéren, amelyet igás ökrök vagy fehér lovak húznak. A késő [[Reneszánsz]] alkotásokon szélfújta fátyolban, félhold alakú diadémmal, fáklyát tartva ökör vagy lóháton láthatjuk, miközben szelt fényt vet a halandókra. A Hold allegorikus figurája a középkorban [[Artemisz (mitológia)|Artemisz]] attribútumait viseli: íj és nyilak, holdsarló-fejdísz; jellegzetes kísérői a vízzel és termékenységgel kapcsolatos állatok, például a rák, vagy a nyúl.
== Mítosza ==
=== Genealogiája ===
Az istenek hagyományos teremtéstörténete szerint a Hold és a Nap testvérek, így Szeléné is [[Héliosz]] napisten testvére: miután Héliosz befejezi égi útját, helyét Szeléné veszi át – beragyogja az éjszakai égboltot. Másik testvére a rózsaujjú [[Éósz]], a hajnal szárnyas istennője.
=== Szerelmei ===
[[Apollóniosz Rhodiosz]] elbeszélései alapján Szeléné szerelmese egy csinos halandó, a [[Kis-Ázsia|kis-ázsia]]i [[Élisz]]ben született vadász, vagy pásztor – [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]] története szerint király – [[Endümión]] volt. A férfi szépségétől megigézve, Szeléné azt kérte Zeusztól, hogy szerelmese örök életű legyen, így sohase kelljen elválniuk egymástól. Zeusz teljesítette a kérését, de olyan formában, hogy Endümión az örök életét örök álomban töltse.([[Cicero]] ''(Tusculanae Disputationes)'' úgy írja le, hogy az ifjú a hold istennőjétől kapta a halhatatlanságot.) A legkedveltebb változat szerint Endümión Zeusz egyik halandó gyermeke volt és maga kérte apját arra, hogy nyitott szemmel örökre altassa el – így nyerjen örök életet, legyőzve öregséget és halált. Szeléné minden éjjel leszállt az égről, hogy ezüstös sugaraival megcsókolja kedvesét, aki [[Milétosz]] közelében a Latmosz-hegy barangjában aludt.<ref>[[Pauszaniasz Periégétész]] v.1.5</ref> Szeléné és Endümión szerelméből ötven leányuk és egy fiuk [[Naxosz]] született.
Endümión szentélye Herakleiában a Latmosz-hegy déli lejtőinél áll – tágas érkezési csarnok oszlopos előudvarral, mögötte egy lópatkó formájú belső helység – a férfi alvóhelye.
Homérosz Homérosz xxxii. himnuszában Szeléné [[Zeusz]] kedveseként jelenik meg, gyermekük [[Pandia]], a teliholdas éjszakák "csodálatos fényű" istennője és [[Herszé]] a harmat istennője. Egyes elbeszélések szerint a [[nemeai oroszlán]] is az ő Zeusztól született gyermeke.
21. sor:
A görög mondavilág történetei szerint Szeléné [[Pan]]nal is szerelmi kapcsolatba került: Pan csellel, báránybőrbe bújva csábította el a hold istennőjét,<ref>Kerényi Károly: ''A görögök istenei''</ref> és szerelme zálogául ő adta Szelénének azokat a fehér igás öszvéreket, amelyek az istennő szekerét lassacskán vontatják az éjszakai égbolton.
== Luna ==
A római hold istennő, Luna temploma az [[i. e. 6. század]] óta [[Róma]] hét hegyének egyikén, az [[Aventinus]]-hegyen állt [[Néró]] uralkodásáig, amikor a [[római nagy tűzvész]]ben leégett. Egy másik templom is állt a városban, a ''Luna Noctiluca'' („Luna az éjszaka fénye”) a [[Palatinus]]-hegyen. Itt tartották a Hold tiszteletére évente háromszor, [[március 31.]], [[augusztus 24.]] és [[augusztus 28.|augusztus 28-án]] rendezett ünnepségeket.<ref>Pierre Grimal: ''Klasszikus mitológiai szótár (The Dictionary of Classical Mythology)'' 262. oldal, 1986. Oxford: Basil Blackwell. ISBN 0-631-20102-5.</ref><ref>Hammond, N.G.L. & Scullard, H.H.: ''Klasszikus Oxford szótár (The Oxford Classical Dictionary)'' 625. oldal, 1970. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-869117-3.</ref>
== Referenciák ==
{{források}}
== Külső hivatkozások ==
{{
* [http://www.valtozovilag.hu/qc/S.htm Szeléné]
* [http://www.mfk.u-szeged.hu/~koncz/docs/gorog/selene.htm Szeléné, Selene]
| |||