„Szovjet–japán határkonfliktusok” változatai közötti eltérés

|támadó= [[Fájl:Naval Ensign of Japan.svg|24px]] [[Japán Birodalom]]

|védekező= [[Fájl:Flag of the Soviet Union.svg|24px]] [[Szovjetunió]]

|parancsnok2=[[Fájl:Flag of the Soviet Union.svg|24px]] [[Joszif Sztálin]] <br> [[Fájl:Flag of the Soviet Union.svg|24px]] [[Georgij Zsukov]] <br> [[Fájl:Flag of the Soviet Union.svg|24px]] [[Vaszilij Blücher]]

|haderő2= 80 000 katona

|veszteségek1='''Japán becslés:''' <br> 18 526 halott, <br> 8799 sebesült <ref>John Colvin: Döntő csaták, Debrecen, Gold Book, ISBN 9634250696 241. old.</ref> <br> '''Szovjet becslés:''' <br> 65 000 sebesült és halott

A '''szovjet–japán határháborúk''' kifejezés a [[Mandzsukuo]] határán a [[Szovjetunió]] és a [[Japán Birodalom]] közötti harcokat takarja. A konfliktusok határvillongások voltak, ennek ellenére hatalmas mennyiségű katonát és harceszközt mozgósított mindkét fél. Habár a csatározások egy-egy hadjárat képét keltették, a két ország hivatalosan nem állt hadban egymással. A harcok végét követően mégis mindkét esetben békekötés követte. Összességében elmondható, hogy a két egymással szemben bizalmatlan fél ezeket az eseményeket használta fel arra, hogy a másik szándékait és valós erejét kitapogassa. A konfliktus, a [[spanyol polgárháború]]val egyetemben a [[második világháború]] előfutárának tekinthető.

 

A '''Haszan-tavi csata''' ([[1938]]. [[július 29.]] – [[augusztus 11.]]) vagy '''Csangkufeng incidens''' ([[japán nyelv|japánul]]:張鼓峰事件; [[pinjin]]: Zhānggǔfēng Shìjiàn) volt az első összecsapás a két fél között. A szovjet [[Vörös hadsereg]] egységei megszállták a vitatott hovatartozású Csangkufeng-magaslatot, ami válaszcsapásra ingerelte a japán hadvezetést. A diplomáciai tiltakozás ellenére sem vonultak ki a szovjet erők, így a [[Kvantung-hadsereg]] megtámadta őket. A japán csapatok kezdetben fényes sikert arattak, azonban az orosz erősítés megérkezése után visszavonulásra kényszerültek, és a japán miniszterelnök augusztus 10-én fegyverszünetet kért.

 

A '''Halhin-goli csata''' vagy japán nevén '''Nomonhan incidens''' ([[1939]]. [[május 11.]] – [[szeptember 16.]]) a kölcsönös bizalmatlanság eredménye volt. Míg a szovjet vezetés azzal vádolta a japánokat, hogy a Halhin-Gol folyó vidékén mongol földeket foglalt el, addig a japánok ugyanezzel vádolták a szovjeteket. Mindkét fél jelentős erőket vonultatott fel, hogy demonstrálja erejét az egyébként nem sok értékkel bíró vitatott rész ürügyén. [[Sztálin]] [[Georgij Zsukov]]ot nevezte ki a helyi erők főparancsnokává, aki ügyesen tévesztette meg a japán vezérkart. Miután az első csatározásokban a folyó túloldalán kialakított japán hídfőállást megsemmisítette, megtévesztő akcióba kezdett, elhitetve az ellenséggel, hogy védelemre rendezkednek be. Augusztus 20-án aztán megindult a szovjet bekerítési hadművelet, amely döntő vereséget mért a japán seregre. A miniszterelnök ismét fegyverszünetet kért.

 

Végül az a döntés született, hogy a [[Japán Birodalom]] nem [[Szibéria]] elfoglalásával fogja biztosítani a nélkülözhetetlen nyersanyagokat az ipar számára, hanem inkább [[Délkelet-Ázsia]] lesz a fő célpont. Ezek után 1941. április 13-án megkötötték a szovjet-japán megnemtámadási szerződést, amely hasonló volt, mint a [[Molotov-Ribbentrop paktum]]. Később, amikor a németek [[Barbarossa hadművelet|megtámadták]] a Szovjetuniót, a japán kormány jelentős ideig fontolgatta a szerződés megszegését és Szibéria lerohanását. Azonban a [[halhin-goli csata]] tapasztalatai és a délkeleti terjeszkedést sürgető lobbi megerősödése miatt végül nem üzentek hadat. Így Sztálin a [[Távol-Kelet]]en lekötött csapatokat átdobhatta [[Moszkva]] alá, amely nagy segítségére volt a [[moszkvai csata]] megnyerésében. [[1945]].[[augusztus 9]]-én végül a Szovjetunió megszegte a megállapodást, és egy órával a hadüzenet után elkezdte Mandzsúria megszállását.

 

{{források}}

* Alvin Coox: Nomonhan, Stanford University Press, 2003