„Terror” változatai közötti eltérés

Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a [[vörösterror]] vagy a [[fehérterror]]).

 

Az ''első terror'' ([[1792]]. augusztus 10. és szeptember 20. között /fr. terreur/) a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban alakult ki. Okai a poroszokkal szemben elszenvedett első vereségek, és megjelenési formái elsősorban a szeptemberi mészárlások voltak. A ''második terror'' ([[1793]]. szeptember 5. és 1794. július 28. között) az "arisztokraták összeesküvése" ellen irányult: politikai (a gyanúsak elleni törvény), gazdasági (maximum), katonai (Houchard és Custine kivégzése) és vallási (a kereszténység elhagyásának hulláma) megnyilvánulásai voltak. Hatására eltávolították a girondistákat, és a [[Forradalmi Törvényszék]] elé juttatták a gyanúsnak nyilvánított személyek ezreit, közülük sokakat [[guillotine]] alá küldtek.

 

{{rquote|0%|center|...az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetetlen.|Maximilien Robespierre}}

 

A [[Szovjetunió]]ban [[1937]]-[[1938|38]] közötti úgynevezett „nagy terror” időszakában [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] és az akkori belügyi népbiztos, [[Nyikolaj Ivanovics Jezsov|Jezsov]] vezetésével államilag üldözték az [[állampárt|kommunista párt]] ellenségeit. A volt [[kulák]]ok, volt szovjetellenes pártok tagjai, volt cári hivatalnokok mellett a külföldi rokonsággal vagy ismerősökkel rendelkezők voltak a leggyanúsabbak. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások. Körülbelül 800 000 áldozatot követelt.

 

 

 

Az [[1944]] [[október 15]]-én a sikertelen kiugrási kísérletet követően a nyilasok átvették a hatalmat. Szálasi Ferenc totális diktatúrát vezet be. Ennek egyik megjelenő eleme volt az a terror ami a nyilasok és a nácik által megszállt területeken folytattak.

A nyilas uralom alig 4 hónapja alatt 65 000–70 000 ember halt meg a gettókban, a kivégzések során, illetve a haláltáborok felé vezető menetelés alatt.

 

 

Rákosi Mátyás szovjet minta alapján, a belső ellenséggel való leszámolás címén kezdte meg a leszámolását. A nevével jelképezett korszakban az [[emberi jogok]] súlyos sérelmet szenvedtek. A [[koncepciós per]]ekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető. További százezreket börtönöztek be, telepítettek ki, vagy egyéb büntetéssel sújtottak.

 

A korszak jellemzője volt (szintén sztálini mintára) a koncepciós perek. A leghíresebb a [[Rajk-per]], illetve a [[Tábornokok pere]].

 

== Irodalom, jegyzetek, forrás ==