Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
Pártfogójuk és nagybátyjuk, Montmorency [[1541]]-es kegyvesztése nem befolyásolta helyzetüket az udvarban. François, [[Andelot]] hűbérura, Gaspard bátyjához hasonlóan katonai karriert futott be, elsőként a király itáliai hadjáratain. Különösen jeleskedett az [[1544]]-es [[ceresolei csata|ceresolei ütközetben]], ahol Enghien grófja vitézségéért még a csatamezőn lovaggá ütötte. [[1547]]-ben a gyalogság főszemlélője lett, ilyen minőségben a [[Skócia|Skóciába]] menesztett haderőt vezette, amely [[Mária skót királynő|Stuart Máriát]], a zsenge korú királynőt védelmezte [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] csapataival szemben.
 
Ebben az évben megint kitört az itáliai háború. D’Andelot ide visszatérve [[PármaParma]] városába vette be magát, és az egyik, ostromlók ellen intézett kirohanás során elfogták. Egészen [[1556]]-ig, a [[vaucelles-i egyezmény]] megkötéséig [[Milánó]]ban raboskodott, ahol sokat olvasott, és egyre vonzóbbnak találta a [[kálvin]]i [[protestantimzus]] szellemiségét. Hazatérve a spanyolok ellen kitört háborúban vett részt, immár mint a gyalogság főparancsnoka (colonel-général). [[1557]]-ben a [[Saint-Quentin]]-t védelmező bátyja felmentésére küldték, ám maga is az erődbe szorult, és bár hősiesen védekeztek, a vár elesett. Mindazonáltal d’Andelot megszökött a spanyol táborból, és csatlakozott a protestánsok nagy ellenfeléhez, [[François de Guise]] herceghez, és [[Calais]] ostrománál tüntette ki magát. ([[Pierre de Brantôme]] szerint Guise kijelentette: a világ meghódításához elég lenne [[Antoine d’Estrées]], Strozzi és d’Andelot.)
 
[[Párizs]]ba hazatérve a [[II. Henrik francia király|II. Henriknél]] élvezett befolyására féltékeny Guise-párt híresztelni kezdte protestáns szimpátiáját, amit heves vita során be is vallott. A király letartóztatta és [[Melun]] kastélyába zárta, ahonnan Montmorency közbenjárására szabadult csak ki. Nemsokára kitörtek a vallásháborúk. D’Andelot addigra már mindkét fivérét áttérítette, és a hugenották fővezéréül választott [[I. Louis de Bourbon-Condé]] egyik legelső támogatójaként jeleskedett.