„Házi Jenő” változatai közötti eltérés

A Csallóközben született. A pozsonyi királyi katolikus gimnáziumban érettségizett. 1914-ben a budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Tanulmányait kitűnő bizonyítványokkal végezte. Doktori disszertációját [[Detrekő]] várának középkori történetéről írta. Az előző főlevéltáros, [[Kugler Alajos]] 1915-ös halálát követően 1917-ben pályázott a Soproni Városi Levéltárban megüresedő állásra. A város akkori főispánja, [[Bán Endre]] azonban minden pályázat mellőzésével, [[Csánki Dezső]] és [[Fejérpataky László]] ajánlására őt nevezte ki a városi főlevéltárnoki posztjára, de katonai szolgálata miatt ezt csak 1918-ban foglalhatta el. Hadnagyként szolgált [[Szászváros]]ban, Hunyad vármegyében. Az orosz és a román fronton harcolt. Vitézségéért 1915-ben [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] királytól megkapta az aranyvitézségi érmet, 1917-ben [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] királytól a „Segnum Laudis" érmet a kardokkal, valamint [[Vilmos német császár]]tól a névre szóló másodosztályú német [[vaskereszt]]etet. A katonai szolgálat alól 1918. szeptember közepén mentesült, mint súlyosan sebesült tiszt, akit harctéri szolgálatra alkalmatlannak minősítettek. Ekkor látott hozzá az elhanyagolt és rendezetlen levéltár rendezéséhez és okleveleinek kiadásához. A városban hamar gyökeret eresztett, megnősült, házat épített. 1921-ben részt vett a soproni népszavazás Magyarország melletti agitációjának megszervezésében. Legismertebb munkája, a Sopron szabad királyi város története című, 13 kötetes okmánytár is a szavazásnak köszönhető, mivel a [[törvényhatósági bizottság]] a szerencsés kimenetel feletti örömében, az első kötet megjelenését követően, határozatilag mondta ki, hogy a város történetét megíratja, vállalva a felmerülő költségeket. A megszavazott várostörténeti monográfia azonban nem készült el, erre Házi egyszemélyes munkálkodása nem volt elegendő. Vagyonos polgárként, konventtagként a későbbiekben is hozzájárult a várospolitika alakulásához. Levéltárelméleti kérdésekkel is foglalkozott. Munkásságáért 1938-ban a [[ Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. 1938-tól tagja volt az akkoriban meginduló [[Soproni Szemle]] szerkesztőbizottságának. A [[Gestapo]] 1944. december 16-án letartóztatta. 1946-ban a városi törvényvhatósági bizottság küldötteként eredményesen tiltakozott a kormánynál a német anyanyelvű soproniak kitelepítése ellen. 1948-ban lemondott a soproni [[Katolikus Konvent]] elnökségéről. 1950-ig, kényszernyugdíjazásáig állt a [[levéltár]] élén. A Soproni Városi Levéltárat az azonos törvényhatósági jogállású vármegyei levéltárral ezután vonták össze.