„Sablon:Vitrin/5” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
====[[
[[Fájl:
'''Louis Hector Berlioz''' ([[La Côte-Saint-André]], [[1803]]. [[december 11.]] – [[Párizs]], [[1869]]. [[március 8.]]) [[franciák|francia]] romantikus [[zeneszerző]], [[író]], zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva több ízben pályázott sikertelenül a [[Római-díj]]ra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a ''[[Fantasztikus szimfónia]]'' befejezése után, ''Szardanapál utolsó éjszakája'' című [[kantáta|kantátájával]] végre elnyerte az áhított elismerést, és [[Róma|Rómába]] utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást, visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az [[Opéra|Opérában]] sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a [[belgium]]i és a [[németország]]i hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között [[Budapest]]re is.
Műveinek java [[programzene]], irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a ''Rákóczi-indulót'' és belefoglalta a ''[[Faust elkárhozása]]'' című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a ''Fantasztikus szimfónia'', amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló [[vezérmotívum]]ot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, aki a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálta. ''Hangszereléstana'' máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonikus hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagysikerű [[Grand opéra|nagyoperáját]] ''[[A trójaiak]]'' címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a [[Liszt Ferenc]]en, [[Richard Wagner|Wagneren]], [[Giuseppe Verdi|Verdin]] és [[Gustav Mahler|Mahler]]en át egészen [[Richard Strauss]]ig húzódó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.
▲<div align="right">''([[Vaskapu-szoros|Tovább a szócikkhez]]…)''<!--
EZT ITT A DIVBEN NE CSERÉLJÉTEK LE!!! --></br><small>{{szerkeszt|Sablon:Vitrin/5|frissít}}</small></div>
|