„I. Oszkár svéd király” változatai közötti eltérés

Apja halála után [[1844]]-ben lépett trónra. Trónralépése után számos reformot támogatott. Kezdeti [[liberalizmus]]a és az adópolitikáról, a [[sajtószabadság]]ról és a büntetőjogi reformról alkotott nézetei egybeestek a politikai változások szükségességével és az iparosodás követelményeivel. Ezek mellett ő tette az első lépést a nemek közötti egyenlőség kivívásásra, mikor 1845-ben keresztül vitte azt a törvényt, melybenmely kimondta, hogy a férfi és női örökösök (testvérek) egyenlőenegyenlő kellmértékben részesülniükrészesülnek az örökségből, amennyiben az elhalt nem végrendelkezett. 1846-ban felszámolta a [[céh rendszert|céhrendszert]].

Jogalkotásában azt a szempontot vette figyelembe, hogy országainak gazdagságát növelje,. 1857-ben a svéd parlament kijelentette, hogy egyik elődje sem tudott ilyen jólétet biztosítani alattvalóinak.

Oszkár a skandináv államok szövetségének híve volt, s mint ilyen a perszonáluniuóbanperszonálunióban álóálló két országot, Norvégiát és Svédországot ugyanolyan jogokkal ruházta fel, megalkotva a két ország közötti egyenlőséget. Nyomatékosításként új zászlót és címert készíttetett, melyben mindkét állam szerepet kapott. Az 1850-es években foglalkoztatta a 3 skandináv királyság egyesítseegyesítése egy unióban, ám nehézségek miatt ez nem valósulhatott meg. Hogy Norvégiával kapcsolatát még szorosabbra fűzze, 1847. augusztus 21-én megalapította az Olaf-rendet, Olaf, norvég király tiszteletére, kinek nevéhez fűződik az első sikeres kísérlet Norvégia keresztény hitre térítésében.

A [[Schleswig-Holstein]] tartományokért folytatott harcokban [[Dán Királyság|Dániát]] támogatta a [[Porosz Királyság|poroszok]] ellen (1848–52). A két tartomány német lakói lázadtak fel a dán annexió ellen. Oszkár Csapatokatcsapatokat vezényelt először Funen, majd [[Jütland]] vidékére, később pedig Észak-Schleswigbe (1849-50-ben). Közrejátszott a malmöi[[malmö]]i tűzszünet aláírásában is (1848. augusztus 26). Az 1852-es [[londoni jegyzőkönyv]]ben pedig azok között szerepelt, akik garanciát vállaltak Dánia sértetlenségéért, [[Schleswig-Holstein]] megtarthatta függetlenségét, de továbbra is a dán korona része maradt.