„Optikai izoméria” változatai közötti eltérés

Az, hogy egy molekula aszimmetriás szénatomot tartalmaz, se nem szükséges, se nem elégséges feltétele annak, hogy a molekula királis legyen. Léteznek például olyan molekulák, amelyben két szénatom úgy van rögzítve, hogy a két-két kötésirányuk által meghatározott síkok szöget zárnak be egymással, például merőlegesek egymásra. Ha ilyenkor a két-két szénatomhoz négy különféle szubsztituens kapcsolódik, a molekula királis lesz (gyakran anélkül, hogy aszimmetrikus szénatomot tartalmazna). A szénatomokhoz nem is kell négy különböző csoportnak kapcsolódnia, hogy a molekula királis legyen, ehhez elég kétféle szubsztitiuens jelenléte is. Ebből az okból királisak az 1,3-diszubsztitált [[allének|allén]]származékok (Azazazaz az allén olyan származékai, amelyben az 1-es és a 3-as szénatomhoz kapcsolódó egy-egy hidrogénatom van helyettesítve más atommal vagy csoporttal). Az ilyenfajta kiralitás neve [[axiális kiralitás]], az aszimmetrikus szénatomot tartalmazó molekuláké ''centrális kiralitás''. Létezik még ''helikális'' és ''planáris kiralitás'' is.

A relatív konfiguráció fogalma [[Emil Fischer]]től származik ([[1891]]). Ő a cukrok szerkezetét tanulmányozta. Ebben az időben reménytelen feladat lett volna a vegyületek abszolút konfigurációjának a meghatározása, viszont már kémiai módszerekkel meghatározható volt egy királis vegyület egy másik vegyülethez viszonyított konfigurációja. Például a (+)-[[glicerinaldehid]] két lépésben átalakítható (-)-[[tejsav]]vá úgy, hogy ezek az átalakítások ne érintsék közvetlenül az szimmentiacentrumotszimmetriacentrumot. (A glicerinaldehid és a tejsav előtt a (+) és a (-) az optikai forgatás Ekkor a ligandumok csak kémiailag alakulnak át, térbeli elhelyezkedésük nem változik. Ezért a (+)-glicerinaldehid ugyanolyan konfigurációjú, mind a (-)-tejsav. 1951 előtt több száz királis vegyület (+)-glicerinaldehidre vonatkozó relatív konfigurációját sikerült meghatározni kémiai módszerekkel. Ezek között a vegyületek között volt a (+)-borkősav is. 1951-ben a borkősav sóján, a [[nátrium]]-[[rubídium]]-tartaráton végzett röntgendiffrakciós vizsgálattal sikerült megállapítani a (+)-borkősav abszolút konfigurációját. Ezzel ismertté vált a (+)-glicerinaldehidnek, illetve azoknak a vegyületeknek abszolút konfigurációja, amelyeknek ismert volt a (+)-glicerinaldehidre vonatkoztatott relatív konfigurációja.