„Fotokémia” változatai közötti eltérés

A '''fotokémia''' kémia a [[fény]] hatására lejátszódó kémiai folyamatokkal, illetve a kémiai folyamatokat kísérő nem termikus gerjesztésű fényjelenségekkel foglalkozó területe. Tehát például tárgya az [[ózon]] magaslégköri keletkezése és bomlása, de nem tárgya az elektrongerjesztéses[[elektrongerjesztés]]es reakciók vizsgálata.

A fotokémia, mint a kémián belüli önálló terület megjelenlése a XIX[[19. század]] végére tehető. Ciamichian olasz kémikus mutatott rá elsőként a fényenergia jelentőségére. Az igazi áttörést ezen a tudományterületentudományterület a spektroszkópos módszerek megejelenése és a kvantumkémia gyors fejlődése jelentette a XX[[20. század]] második felében. Gyorsították a folyamatot az időről időre jelentkező energiaválságok és ezek villággazdasági hatása.

Sir [[George Porter]] fejlesztette ki a rövid élettartamú részecskék reakcióinak nyomon követésére alkalmas villanófény-fotolízis (a molekulák fény hatására történő felbomlását nevezzük fotolízisnek) módszert. Ezért 1967-ben ([[Ronald George NorrisWreyford Norrish]]-szalsal és Manfred Eigennel megosztva) elnyerte a kémiai Nobel-díjat.

Újabb kutatási területek a légköri[[légkör]]i fotokémiaifoto[[kémiai reakciókreakció]]k mechanizmusának vizsgálata és a fénnyel[[fénny]]el hajtott molekuláris készülékek fejlesztése.

Magyarországon fotokémiai kutatásokkal foglalkozik a [[Magyar Tudományos Akadémia]] VII. Kémiai Tudományok Osztálya Fizikai-kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság Reakciókinetika és Fotokémiai Munkabizottság. Ennek elnöke Horváth Attila a kémiai tudományok doktora, titkára Turányi Tamás, az MTA doktora.