Klipper (hajó)

A klipper hajótípus a 19. századra kiképzett hajótörzzsel és vitorlázattal rendelkezett. 1845-től elméleti számítások alapján tervezték meg a vitorlásokat, így sokkal gyorsabbakká váltak a korábbiakhoz képest. A klasszikus klippereknél nem volt szokás a vitorlázatot leengedni, a kapitányok viharban sem csökkentették a vitorlafelületet. 6 és 21 csomó közötti sebességgel voltak képesek haladni a klipperek. A kaliforniai és az ausztráliai aranyláz idejére esik a klipperek megjelenése. Olyan gőzös még nem létezett, ami képes lett volna eljutni kontinensnyi távolságra, a kereskedelem miatt gyorsan elterjedt ez a vitorlás fajta. A 19. második felében gyártották őket igazán. Teljes vitorlázatúak voltak, vagyis kevesebb mint három árbócosak voltak, árbócaikon csak egy keresztvitorla volt. Előfordult, hogy hat vitorlát is felhúztak a klipper árbócaira, minimum négyet. Fedélzettől fölfelé a következőket használták: fővitorla, derékvitorla, felső derékvitorla, sudárvitorla, felső sudárvitorla, royal vagy az égbolt vitorla. Szárnyvitorlákkal látták el a klippereket, tehát vitorlarudak mellé mindkét végére mellékvitorlák kerültek, az orrárbocon három vitorla volt. Összesen akár 50 vitorlát is felhúzhattak az árbócokra.

Lásd még

Lightning, amerikai klipper (1854)

Forrás

Stefan Gulas: Vitorlás hajók története, forditotta: Poór József, 1984