„Lovagi erődök Málta kikötőiben” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a rinella brit, ezért nem tartozik a projekthez |
St Angelo |
||
22. sor:
===Valletta===
{{fő|Valletta}}
Valletta városa az erődítményrendszer központja. Tervezője Francesco Laparelli pápai építész volt, az építést részben Ġlormu Cassar máltai építész vezette. Európa legnagyobb erődjének épült, soha nem került ostrommal az ellenség kezébe. Falai helyenként 50 méterre emelkednek az öböl fölé. A 17. században újabb falakkal erősítették meg, amelyek ettől kezdve a Sant' Elmo erődöt is magukban foglalták. A városfalak szinte kivétel nélkül mind állnak, bár a főkaput többször átépítették, a mellette álló falba pedig a 19. század végén alagutat vágtak, hogy a vasút bejuthasson a városba.
===St. Elmo===
Az egyik legkorábbi erőd a kikötők környékén. Az 1550-es években az akkori legmodernebb elvek alapján építették, egyes források szerint korábbi erőd helyén. A két kikötő közti félsziget csúcsán álló, szabálytalan csillag alakú erődnek különösen fontos szerepe volt az öblök bejáratának védelmében. Az [[1565]]-ös [[Málta történelme#A nagy ostrom (1565)|ostrom]] idején a törökök is elsőként a Sant' Elmót próbálták elfoglalni. Az egy hónapig elhúzódó ostrom sokkal nagyobb veszteségekkel járt, mint a törökök gondolták, így demoralizáltan álltak a városok, Birgu és Senglea ostromához. Valletta építésekor újjáépítették, azóta katonai használatban van. A 17. században kétszer is megerősítették. A britek is megerősítették, a hajók elleni védelem egyik bázisa lett. Ma a katonaság tulajdonában van. Évente 29 alkalommal 40 perces kosztümös felvonulást és bemutatót rendeznek az erődben. Ezen kívül minden hónap harmadik vasárnapján kosztümös csatát rendeznek a máltaiak és franciák között.<ref>{{cite web|url=http://www.tripwolf.com/de/guide/show/288943/Malta/Valletta/Fort-St-Elmo|title=St. Elmo|language=német|publisher=Tripwolf|accessdate=2010-09-12}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.maltafestivals.com|title=Malta Festivals|language=angol|accessdate=2010-09-12}}</ref>
===Floriana===
33. sor:
===Ricasoli erőd===
Fort Ricasoli, a [[kalkara]]i Ricasoli Pointnál áll. Tervezője az itáliai Antonio Maurizio Valperga hadmérnök volt, nevét Francesco Giovanni Ricasoli lovagról kapta, aki az építést finanszírozta. Az építés az 1670-es években, Nicolas Cotoner nagymester idején indult. [[1698]]-ban Ramón Perellos nagymester további részekkel egészíttette ki. A 18. században a félsziget csúcsa - a kikötő bejárata - lett az egyik akasztási helyszín. Az erőd feladata a kikötő bejáratának őrzése lett volna, ám katonai szerepet egészen a [[második világháború]]ig nem kapott. Az 1870-es években 700 katona állomásozott benne. A második világháborúban a tenger felől érkező támadások elleni védelem volt a feladata, modern ágyúkkal látták el, a falakon ma is látszik az okozott jelentős kár. A háború után laktanyának használták. Az 1990-es évek végétől még néhány film helyszínéül használták, azóta állapota egyre romlik, ma több jelentés szerint már életveszélyes állapotban van.<ref>{{cite news|url=http://www.maltatoday.com.mt/news/fort-ricasoli/fort-ricasoli-a-historic-monument-forgotten|title=A historic monument forgotten|publisher=Malta Today|language=angol|accessdate=2010-09-12|date=2010-08-19}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.chevron.co.uk/malta/forts/fort-ricasoli.asp|title=Fort Ricasoli|publisher=Chevron|language=angol|accessdate=2010-09-12}}</ref>
===St. Angelo és Birgu===
Malta városa (Mdina) után a legrégebbi falakkal körülvett hely a szigeten. Nevezték Castrum marisnak, olaszul Castello a marénak. A legkorábbi ismert darabja egy 11. századi, arab kori falrészlet. A normann hódítás után Málta grófjainak a székhelye. A [[Szicíliai vecsernye]] ([[1282]]) után az [[Anjou-ház|Anjouk]] hívei ide menekültek az új király [[aragónia]]i katonái elől, akik ostrom alá vették a várat, ám elfoglalniuk csak azután sikerült, hogy Roger de Lauria admirális a Nagy Kikötőben megverte a francia flottát. A vár lakossága folyamatosan nőtt, és lakói idővel a félszigeten is letelepedtek. A kialakult község védőszentje után a San Lorenzo a mare nevet viselte, ám spanyolul csak ''borgo''-ként (város) utaltak rá. [[1436]]-ban egyike volt a 12 első egyházközségnek Máltán. [[1425]]-ben a don Consalvo Monroy gróf ellen fellázadt máltaiak itt fogták el Monroy feleségét, akit a tárgyalások végéig túszként tartottak. Végül a király, [[V. Alfonz spanyol király|Alfonz]] visszavette Máltát a királyi birtokok közé.
[[1530]]-ban a johanniták itt telepedtek meg, a Sant' Angelo lett a nagymester első rezidenciája. A várost és a várat is megerősítették, utóbbit egy árokkal el is vágták a félszigettől. A falakkal körülvett városnak - védői hősiességének hála - sikerült ellenállnia az [[1565]]-ös török ostromnak, ezért megkapta a Città Vittoriosa nevet. [[1571]]-ben azonban a lovagok, [[1622]]-ben pedig a püspök is átköltöztek a szemközti félszigeten épült Vallettába, ezután a város jelentősége megszűnt. Az 1630-as évektől megépült külső védelmi vonalak miatt Birgu falai is elvesztették jelentőségüket. [[1798]] és [[1800]] között végig a francia megszállók kezén maradt, bár a közvetlen ostromot ekkor is a külső falak állták. [[1806]]-ban felrobbant az itt állomásozó britek egyik lőszerraktára. A britek hajóként lajstromba vették az erődöt is először HMS Egmont, majd HMS St Angelo néven. A II. világháború alatt - főleg [[1940]] és [[1942]] között jelentős károkat szenvedett a német-olasz bombázásokban. Különösen pusztító volt [[1941]]-ben a HMS Illustrious repülőgép-hordozót ért támadás, amelyben a város jó része elpusztult.<ref>{{cite web|url=http://www.agius.com/birgu/history.htm|title=Birgu - history of a walled maritime Maltese city|first=Raymond|last=Agius|language=angol|accessdate=2010-09-13}}</ref>
==Jegyzetek==
| |||