„Hasnyálmirigyrák” változatai közötti eltérés

Az irányadó sebészi eljárás lokalizált, műtéttel eltávolítható elváltozások esetében a ''pancreaticoduodenectómia'' aminek során a hasnyálmirigy feje, a patkóbél, a közös epevezeték, valamint az epehólyag eltávolításra kerül.<ref name=pancreas205>{{Harvnb|Hruban|Von Hoff|Evans|2005|pp=265-266}}</ref> A beavatkozás járhat a gyomor antrumának eltávolításával, illetve annak megőrzésével.<ref name=pancreas205/> Az eredetileg két műtétből álló eljárást Allen Oldfather Whipple iráni származású amerikai orvos dolgozta ki 1935-ben.<ref name=pancreas205/> 1941-re összesen 41 pancreaticoduodenectómiát hajtottak végre világszerte.<ref name=pancreas205/> A ma már alacsony mortalitással bíró (átlagosan kevesebb, mint 2%) beavatkozást korábban magas, 30%-os mortalitás jellemezte, amely elsősorban a pancreaticojejunostomia kialakításának hiánya miatt következett be.<ref name=pancreas205/> 1941-ben azonban Whipple módosította az eljárást: a két lépcsős műtétet redukálta egyre, valamint bevezette a pancreaticojejunostomia kialakítását is.<ref name=pancreas205/> A nemzetközi TNM stádiumbeosztás alapján a T1 állapot a legtökéletesebb a sikeres radikális műtét és az ezzel járó hosszútávú túlélés szempontjából.<ref name=Seb858/> Sajnálatos módon a betegek 70-80%-ban a diagnózis felállításakor az elváltozás előrehaladott, áttétes állapotban van, így mindössze 15-20%-uk alkalmas a ''radikális'' sebészi beavatkozásra.<ref name=UICC347>{{Harvnb|Pollock|Doroshow|Khayat|Nakao|2004|p=347}}</ref> Amennyiben a tumor előrehaladott állapota miatt a radikális műtét nem kivitelezhető, csak a ''palliatív'' műtét jöhet szóba, mint sebészi beavatkozás.<ref name=Seb858/> Radikális műtéten átesett egyének átlagban 17 hónapos túlélési idővel bírnak.<ref name=pancreas205/> A rák kiújulása (helyi, és/vagy távoli gócok) a műtétet követően gyakori, amely a betegek 50%-ban a hasnyálmirigyre, illetve a májra, míg 25%-ukban a hasfalra lokalizált.<ref name=pancreas205/>