„Ökröss Bálint” változatai közötti eltérés

A [[Debreceni Református Kollégium]] elvégzése után 1849-ben a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetemre]] iratkozott be. Tanulmányait csakhamar félbeszakítva csatlakozott a [[1848–1849-es honvédsereg|honvédsereghez]] és a 16. huszárezredben, a Károlyi-huszárok altisztjeként harcolt a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] nyári hadjáratában. A nemzeti honvédő harc bukása után befejezte jogi tanulmányait az egyetemen. Előbb a Pesti Országos Törvényszéknél tevékenykedett, később a székesfehérvári megyetörvényszéknél vállalt hivatalt, majd 1860–1861-ben közjegyzőként dolgozott [[Szentes]]en (a közjegyzői rendszer felszámolásáig). Ezt követően [[Pest]]en egy köz- és váltóügyvédi iroda munkáját vezette, illetve [[váltó]]jegyzőként is tevékenykedett. A kiegyezést követően, 1867-ben [[Horvát Boldizsár]] miniszter hívására a frissen felállt, önálló magyar igazságügyminisztérium munkatársa lett, ahol a törvény-előkészítő osztályon dolgozott 1875-ig előbb mint titkár, majd mint tanácsos. 1868-ban [[bajorország]]i, 1870-ben [[svájc]]i és [[németország]]i útján tanulmányozta az egyes országok [[jogrendszer]]eit. 1875-től haláláig [[Budapest VIII. kerülete|Budapest VIII. kerületében]] folytatott közjegyzői praxist, ezzel párhuzamosan 1881 után a Budapesti Közjegyzői Kamara első elnöke volt.