„Savoyai-ház” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Linkek I-II |
nem III. Károly, hanem a nagypapa, V. Fülöp |
||
8. sor:
A [[15. század]] végén és a [[16. század]] elején gyenge kezű uralkodók követték egymást a trónon, így a család befolyása erősen csökkent; a mélypontnak Savoya francia megszállása tekinthető (1536-1559). [[1559]]-ben azonban [[I. Emánuel Philibert savoyai herceg|Emánuel Filibert]] (ur. 1553-1580) a [[cateau–cambrésis-i béke]] értelmében visszaszerezte Savoya nagy részét. Ő helyezte át uralkodói székhelyét jó érzékkel az [[Alpok]] olasz oldalán fekvő [[Torino|Torinó]]ba. A következő évszázadban a Savoya hercegei folytatták területszerző politikájukat, s a nemzetközi politikában is megőrizték önálló szerepüket, azáltal, hogy ügyesen manővereztek a két nagy ellenfél. [[Franciaország]] és a [[Habsburg Birodalom]] között. Bár eredeti savoyai törzsterületeik egy része a [[17. század]] második felére francia uralom alá került, a korszak elhúzódó háborúiból végül nagy nyereséggel került ki a dinasztia.
A [[spanyol örökösödési háború]]t lezáró utrechti békében (1713) a nagyhatalmak királyi rangra emelték [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadét]] (ur. 1675-1730), aki [[Szicília]] uralkodója lett. Szicíliát azonban 1718-ban [[
A [[francia forradalom]] és a [[napóleoni háborúk]] idején (1792-1815) csupán [[Szardínia]] szigete kerülte el a francia megszállást, de [[1815]]-ben, a [[bécsi kongresszus]]on [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel]] (ur. 1802-1821) nemcsak korábbi birtokait kapta vissza, hanem a [[liguria|liguriai]] tengerpartot is államába olvaszthatta, noha ennek előző gazdáját, a [[Genovai Köztársaság]]ot is a korábbi közös ellenfél, Napóleon számolta fel.
| |||