„Gozo megalitikus építményei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
új elmélet
83. sor:
A 20. században elfogadottá vált a [[keréknyomok (Málta)|keréknyomok]]kal kapcsolatban az az elképzelés, hogy a vizes környezetben a puha kőbe vájt nyomok csak a levegően keményedtek mészkővé. Dmitri Bekh-Ivanov azzal egészíti ki a mészkő megszilárdulásának magyarázatát, hogy a Málta körüli tenger vízszintje - és ezzel Málta partvonala - Kr. e. 5000 körül állapodott meg a mai formájában, tehát a nyomok létrejöttének idején Málta szigetei épphogy csak kiemelkedhettek a tengerből, így a ma 250 méter magasan lévő vájatok is a tengerpart közelében lehettek. Az azóta eltelt idő rövidségét azzal magyarázza, hogy a Földközi-tenger visszahúzódása vagy előretörése hatalmas nyomáskülönbséget okozhatott a kőzetlemezben, ami a törésvonalak (''fault'') mentén kiválthatta egyes lemezdarabok (a szigetek, illetve a mai dombtetők) geológiailag nagyon gyors kiemelkedését is. Más területek törésvonalainál ez természetesen fordítva is bekövetkezhetett, így egy Szicília-Málta földhíd esetleges lakói valódi "bibliai" özönvizet élhettek át.
 
A keréknyomok az ő elmélete szerint a tektonikai változások miatt a tengertől távol került lakosok költözési útvonalai. A néhány nap alatt lezajló kiemelkedés (amely egyből mai magasságukra emelte a szigetek déli szikláit), elvágta az őskori embereket a víztől, ezért - és mivel a meredek sziklafalak szélére kerültek - a tengerhez közelebb kellett költözniük. Szánjaikat, csónakjaikat erre vontatták le a vízhez, még mielőtt az üledékes felszín kemény kővé szilárdult volna. Ez azt jelenti, hogy sok útvonalat csak egyszer használtak. Ezt azzal támasztja alá, hogy a nyomok szinte mindenütt a tenger felé vezetnek. Az egyik napról a másikra történő kiemelkedésnek a bizonyítékát abban is látja, hogy a déli part két sziklasora közti nyomok nem a tengerhez tartanak, sem a felső sziklaperem felé, hanem [[Dingli|Misraħ Għar Il-Kbir]] irányába, ahol a felső sziklafal megszűnik. A szűk sziklapárkányon sem kőfejtő, sem templom nincs, más esetben tehát felesleges lett volna ide utat taposniuk. Az itt rekedt emberek viszont itt visszajuthattak a szigetre, és északon a lejtő felé haladhattak tovább. A költözés idején létező tómaradványok (növényekkel benőtt iszapos medencék) magyarázatot adhatnak arra is, miért tűnnek el, majd jelennek meg újra a nyomok, ugyanis a vastag iszapban a szánok talpa nem mindenhol érhette el a mészkő felszínét. Ugyanez lehet az oka annak is, hogy nincs nyoma a vájatokból kipréselt anyagnak, és hogy a nyomok - a beléjük folyt iszap miatt - megmaradtak, amíg a kőzet megszilárdult.
 
Bekh-Ivanov azonban nem áll meg itt, az éppen megszilárduló kőzetben magyarázatot talál a Máltán gyakori barlangokra is: a megszilárdult felszín alatt az akkori emberek felfedezték a puhább üledéket, amelybe barlangokat tudtak vájni, a kemény külső részt mennyezetnek használva. Ezzel magyarázza olyan szerkezetek kialakítását is, mint a Xagħrai kőkör hipogeuma vagy a [[San Pawl il-Baħar#Xemxija|xemxijai]] sírok. A puha kőzetben akár ásóval is kivájható termek között oszlopokat hagytak, hogy a mennyezetet tartsa, ám ahogy lefelé megszilárdulva a kőzet nyomása egyre nagyobb lett a lent még mindig puha agyagon, a mennyezetek itt-ott beomolhattak. A [[Ħal Saflieni-i hipogeum]] több szintjét úgy értelmezi, hogy amint a felső réteg falai megszilárdultak, az emberek a mélyebben lévő, még puha kőzetbe újabb szintet vájhattak.
 
A templomok építéséhez használt köveket is hasonló forrásból származtatja: a megkövesedő felső réteget csak le kellett emelni az alatta lévő képlékeny agyagról, és élére állítani. Ez magyarázatot adna arra is, miért nem látszanak a nyers kőből épült templomok (Ġgantija, Ta' Ħaġrat) kövein a véső szerszámok nyomai, amelyek minden, az őskor óta megmunkált kövön megfigyelhetők. Ráadásul a több méteres köveket közvetlenül a helyszínen "termelhették ki", a messziről szállított, felső köveknek már nem kellett hatalmas méretűnek lenniük. A puha agyagot kődarabokkal elkeverve pedig létrehozhatták a ''torbát'', azt az egyenletesen elterülő mesterséges kőzetet, amellyel a templomok padlóját borították.<ref name="Bekh">{{Opcitcite web|névurl=http://www.cartruts.ru|first=Dmitri|last=Bekh-Ivanov|title=Cart ruts|language=angol|accessdate=2010-09-15}}</ref>
 
==Látogathatóság==