Főmenü megnyitása

Módosítások

RMIL-szöveg beillesztése
'''Hervay Gizella''' ([[Makó]], [[1934]]. [[október 14.]] – [[Budapest]], [[1982]]. [[július 2.]]) [[erdély]]i költő, író és műfordító. [[Szilágyi Domokos]] első felesége.
 
==Élete==
Sokgyermekes szegény családból származott, a tanulás lehetőségéért keményen meg kellett dolgoznia. A középiskolát [[Zilah]]on végezte (1952), főiskolai tanulmányait a [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem|Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán]] kezdte (1952–53), majd a [[Babeş–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetemen]] magyar nyelv és irodalom szakos diákként államvizsgázott (1956). Akkoriban ismerte meg a szintén költői pályája elején álló, ugyancsak bölcsész Szilágyi Domokost, s ez egész életére, költészetére döntő hatással volt. 1956–57-ben a ''[[Napsugár (gyermeklap)|Napsugár]],'' 1957-től 1959-ig az ''Ifjúmunkás'' szerkesztője, 1959 és 1961 között a bukaresti magyar líceum tanára. 1964-től 1966-ig a ''[[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]]'' belső munkatársa, egy ideig az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőségében talál munkát. Életük bukaresti éveinek nehéz anyagi körülményein 1968 és 1971 között ismét az Ifjúmunkás szerkesztőségében kapott állás enyhített.
[[1941]]-ben, 7 éves gyermekként a nagyanyjához került, majd [[1946]]-tól újra az édesanyjával élt. [[1952]]-ben [[Zilah]]on érettségizett. [[Kolozsvár]]on előbb a színművészeti, azután a magyar szak diákja [[1952]]–[[1953]]-ban. Az [[1957]]–[[1961]] között tanár, újságíró (''Napsugár'', ''Ifjúmunkás'') [[Bukarest]]ben, [[1961]]-ben férjhez ment [[Szilágyi Domokos]] költőhöz. [[1976]]-ban áttelepült [[Magyarország]]ra, a Móra Kiadóban volt szerkesztő. Fia, Kobak az [[1977]]-es [[1977-es romániai földrengés|bukaresti földrengésben]] halt meg. Egyedül maradt, saját kezével vetett véget az életének. Közös sírban nyugszanak mind a hárman a kolozsvári [[házsongárdi temető]]ben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.
 
[[Fájl:Szilagyi Domokos sirja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Szilágyi Domokos, ''Hervay Gizella'' és Szilágyi Attila sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.]]
Magánéletének nehézségein, az újra és újra legyőzni próbált magányon nem segített költői eredményeinek egyre egyértelműbb elismerése (1973-ban írószövetségi és KISZ-díjat kapott). Magányérzése 1976-os [[Budapest]]re távozásával csak fokozódott, a súlyos családi veszteségek – Szilágyi Domokos öngyilkossága, majd közös fiuk, Attila (Kobak) halála a [[1977-es romániai földrengés|bukaresti földrengéskor]] 1977 márciusában – idegeit végképp megrongálták, nem tudott segíteni rajta a leggondosabb orvosi kezelés sem. Többszöri kísérlet után saját kezével vetett véget életének.
 
==Munkássága==
A [[Forrás-nemzedék|Forrás]] első nemzedékével lépett színre. ''Virág a végtelenben'' című verseskötete (1963) költői érzékenységgel fordul a nők sorsa felé, a kint és bent egyaránt újjáépülő világot akarja megragadni. Ekkor még egyformán foglalkoztatja a szocialista építés, a munkatelepek, a falu, a város, az új lakótelepek világa és saját érzelmi teljesedése, a boldog, erőt adó szerelem. Költőnőből költővé azonban a ''Reggeltől halálig'' (1966), majd a ''Tőmondatok'' (1968) verseiben érik. ''Kispolgár-album'' című korai versciklusában még csak a „korszerűtlen alázat” ellen lázad, a nagyanyák sorsát utasítja el magától, a ''Tőmondatok''ban már magára az emberi létre kérdez rá, ennek távlatában gondolja újra a költő a költészet feladatát, a költői beszédet tőmondatokra bontva le, mert azt vallja: „az irodalom nem irodalom”. Az élet védelmét várja a lírától, vagyis önmagától is („Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!”). A [[József Attila]]-i élményt nem költői hatásként, hanem saját élete véres valóságaként éli át. Ha a ''Virág a végtelenben'' a bizonyosság könyve volt, a rákövetkezők a felébredt és részben megválaszolt kételyt kiáltották világgá. A külső díszítőelemek verseiben most már fölöslegessé válnak, valóban a tőmondatok puritánságával, keménységével szól, a képalkotástól a gondolatépítés felé halad. Nyilvánvaló hatással van rá [[Szilágyi Domokos]] költészete is. Így 1973-as kötetének címadó verse, az ''Űrlap'' például rokonságot őriz olyan Szilágyi-ars poeticákkal, mint a ''Számvetés'' és a ''Hétmérföldes csizma,'' ugyanakkor válasznak tekinthető. Formailag azonosul és el is különül Szilágyi Domokos költői beszédétől, épp a tőmondatok jegyében. A külső világ megértésének további akarásával, ám mégis a belső űr növekedésével jut el olyan lírai csúcsokra, ahonnan ijesztő mélységek nyílnak. „Kitaszítva önmagunkból” lehet csak odáig jutni, ahol a ''Zuhanások'' című oratórium (1977) születik. Tulajdonképpen ez az érzelmi regényként olvasható vers is válasz Szilágyi Domokosnak; ''A láz enciklopédiája'' alapmotívuma ismerhető fel benne („még egy emelet magány”), de önálló nagy lírai mű, sok száz jajkiáltás és gondolati felismerés szabálytalan foglalata; „a szerelem szakadékaiban” reménytelenül vergődő nő keresi benne kétségbeesetten az utat a Társ felé, miközben tudja a végső ítéletet: „Rács kettőnk között.” S a rászakadó kettős halál azt bizonyítja, hogy ez a kétségbeesés tovább fokozható, a kiszolgáltatottság a sorsnak nem ismer határt. Volt férje, költőtársa és a fiában folytatódó élet megszakadása a legsötétebb tónusú lírához vezeti el, olyan csúcsokhoz-mélységekhez, amelyek [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Vajda János|Vajda]], [[Ady Endre|Ady]], [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] rokonává teszik. Az egyéni fájdalom a ''Száműzött szivárvány'' (1980) verseiben s a későbbiekben közösségi méreteket ölt, sőt kozmikussá válik.
 
Életművének lényeges részét alkotja a ''Kobak könyve.'' Nem egyszerű meséskönyv ez, hanem egyidejűleg irodalmi-pszichológiai kísérlet, amennyiben egy kisfiú, Kobak mesél bennük, a szerző csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja az elmondottakat. Formailag is a gyermeki látás-, gondolkodás- és beszédmódot követi, a felnőtteket megdöbbentő kérdéseket tesz fel. Kobak jellegzetesen mai gyermek, aki régi típusú meséi mellett (amelyek a tárgyak megszemélyesítésében, a társra vágyásban fejeződnek ki), a gyermeki jóság, tisztaság-naivság történetei mellett rákérdez a technikai világra (autó, traktor, robotgép), de ennél is jellemzőbbek lelki megnyilvánulásai, a felnőttek [[pszichózis]]át tükröző magatartásjelek. Az 1966-ban megjelent kötetet 1968-ban követte ''Kobak második könyve,'' 1973-ban pedig a Kobak könyve címmel s a gyimesközéploki általános iskola tanulóinak gyermekrajzaival készült gyűjteményes kiadás.
 
Román versfordításai közül a legjelentősebb [[Ana Blandiana]] lírájának tolmácsolása, a ''Homokóra'' című kötet (1971). Riportjai, könyvrecenziói főleg az Ifjúmunkásban jelentek meg. Románul a ''Tineri poeţi maghiari din România'' című antológiában (1979) 11 verse található Tudor Balteş fordításában.
 
==Egyik legismertebb verse==
*'''Levél helyett'''
:''…''
:''De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.''
 
==Díjai==
* Magyar Művészetért Díj (posztumusz) ([[1993]])
[[Fájl:Szilagyi Domokos sirja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Szilágyi Domokos ''Hervay Gizella'' és Szilágyi Attila sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.]]
 
==Kötetei==
*[[1963]] – Virág a végtelenben (versek)
* [[Ana Blandiana]]: Homokóra (versek) Bk., 1971.
 
==Róla írtákForrás==
* {{RMIL|2||h.htm#HervayGizella}}
*[http://balazs.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=60&p=6668 Balázs Imre József: Hervay Gizella – kismonográfia / 2003 (Kriterion) ISBN 9732607513]
 
==További irodalom==
==Egyik legismertebb verse==
* K. Jakab Antal: Hervay Gizella: Virág a végtelenben. Igaz Szó 1964/6.
* Kántor Lajos: Korszerű alázat. Utunk 1964/19.
* Bodor Pál: Hervay és Kobak könyve. Utunk 1966/47
* Láng Gusztáv: Értelmes ének. Utunk 1966/47.
* Szász János: Egy asszony énekel. Igaz Szó 1967/1;
* Szász János: A lírai költészet tragikus dimenziói. A Hét 1978/41;
* Szász János: Az utolsó leheletig. Igaz Szó 1982/9.
* Király László: Éneket kivonva. Utunk 1969/2.
* Metz Katalin: Hervay Gizella: Tőmondatok. Igaz Szó 1970/8.
* Fábián Sándor: A női önkifejezés szabadságáért. Igaz Szó 1974/6.
* Mózes Attila: A szerelem, az emlékek és a magány emeletei. Igaz Szó 1979/2.
* Lászlóffy Aladár: Hervay lelkének családja. Utunk 1982/29.
 
==Külső forrásokhivatkozások==
*'''Levél helyett'''
 
:''…''
:''De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.''
 
==Külső források==
*[http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_048.html Levél helyett]
*[http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1611 Onagy Zoltán: Hervay]
*[http://www.hunlit.hu/hervaygizella HUNLIT]
*[http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/ MEK]
*[http://balazs.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=60&p=6668 Balázs Imre József: Hervay Gizella – kismonográfia / 2003 (Kriterion) ISBN 9732607513]
 
{{Magyar irodalom}}