„Hunor és Magor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: HunMagor2010 (vita) szerkesztéséről Pasztillabot szerkesztésére
4. sor:
== A Csodaszarvas-mondában ==
 
A [[monda]] szerint Hunor és Magor egyszer apjuk halálanélkül utánindultak vadászni indultak hazájuk földjén kívülhatáránál száz lovassalleventével. A vadászat során egy pompás szarvason akadt meg a szemük. Ez a szarvas a [[Csodaszarvas]] volt, melyet üldözőbe vettek, s egész nap hajszolták, de leteríteni nem tudták. Éjjelre elvesztették a nyomát, így a vadászok tábort ütöttek. Ám másnap reggelre a szarvas újra felbukkant, melyet egy újabb, egész napra szóló hajsza során ismét sikertelenül próbáltak elejteni. Mindez több napon át ismétlődött, melynek során a testvérpár a szarvas nyomát követve egyre messzebb került hazájától. Egy napon, mikorra a testvérpár végleg elvesztette hazája nyomát, a szarvas sem bukkant fel többé. A vadászok, miután letáboroztak egy közeli erdőben, ezen az éjjelen csodás zeneszót hallottak. Ezt követve jutottak el egy tisztásra, ahol erdeikirálylányok tündérlányokés 100 pajtásuk lejtették táncukat. A középen táncoló két lány az alánok fejedelmének, Dulnak a lányalányai voltvoltak. A lányok megriadtak a közeledőktől, ám a vadászok üldözőbe vették, majd elrabolták őket. Hunor és Magor a két hercegkisasszonyt rabolta el és vette nőül, míg társai a többi száz lányt. Miután sokasodtak, Hunor leszármazottai lettek a [[hunok]], míg Magor leszármazottai a [[magyarok]] népe. Mikor ezen a területen már nem volt elég hely számukra, elhatározták, hogy Hunor és nemzete, a [[hunok]] menjenek keletrenyugatra, Magor és nemzete, a [[magyarok]] pedig nyugatra. A [[monda]] szerint eredetileg Isten kardját kellett volna egy világtalan embernek hétszer megforgatni, majd eldobnia, és amerre esett volna, arra mentek volna új hazát keresni a hunok. Ám egy rettentő forgószél felkapta a kardot, és vitte nyugat felé. Mindannyian nekieredtek a vén Mandzuk két fiával, [[Attila (hun uralkodó)|Attilával]] és [[Bleda|Budával]], míg végül elértek a [[Duna]] és a [[Tisza]] közé. Itt megtalálták a kardot, amelyet [[Attila (hun uralkodó)|Attila]] kézbevett és háromszor vágott vele a négy égtáj felé. Ettől kezdve társítják [[Attila (hun uralkodó)|Attilát]] Istenmaradjanak kardjávalott.
 
== Történeti körülmények ==