„Színképelemzés” változatai közötti eltérés

A '''színképelemzés''' vagy '''spektroszkópia''' (''latin + görög'') szűkebb értelemben aza optikaifény felbontásával keletkezett [[hullámhosszszínkép]]okon felvett színkép vizsgálatával, tágabb értelemben a teljes [[elektromágneses színkép]] és mindenféle sugárzás (például: részecskesugárzások) spektrumának elemzésével foglalkozó, különösen annak energia (hullámhossz, rezgésszám) szerint felbontott összetevőinek tulajdonságait vizsgáló tudományág.

[[1814]]-ben [[Joseph von Fraunhofer]] német csillagászfizikus felfedezte, hogy a [[Nap]] energiasugárzása nem egyenletes a [[látható spektrum]] minden frekvenciáján<!--ezt már ő is így értelmezte, vagy ez már az utókor magyarázata? szigorúan véve ez így egyébként kissé pongyola és félrevezető kijelentés, mivel itt csak arról van szó, hogy bizonyos hullámhosszak "hiányoztak" a spektrumból, és nem arról, hogy milyen (egyébként maximum)görbét mutat a Nap által emittált sugárzás intenzitása vagy energiája a hullámhossz függvényében ábrázolva-->, hanem bizonyos meghatározott frekvenciák hiányoznak, a színképben ezek helyén fekete vonalak látszódnak.<!--pontosabban a sötét vonalakat már William H. Wollaston is megfigyelte 1802-ben (v.ö. Magyar Nagylexikon W. H. Wollaston cikke), de Fraunhofer kezdte alaposan vizsgálni őket--> Abban az időben ezt a tényt csak érdekesnek tartották, de nem gondolták róla, hogy fontos is lehet.

[[Gustav Kirchhoff]] lengyel{{forr}}<!--a linkelt szócikk és a Magyar Nagylexikon szerint német--> fizikus az [[1850-es évek]] közepén az [[elektromos áram]]ok kutatásával foglalkozott a [[Breslau]]i egyetemen. [[1858]]-ban, amikor egy alkalommal egy professzornak segédkezett, észrevette, hogy a gázok fényspektrumában fényes vonalak jelentek meg, és eszébe jutott, hogy ez hasonlít ahhoz, amit Fraunhofer cikkében olvasott. További vizsgálatokkal kiderült, hogy ezeknek a fényes vonalaknak a hullámhossza pontosan megegyezik azoknak a fekete vonalaknak a hullámhosszával, amitamelyeket Fraunhofer a Nap látható spektrumában kimutatotttanulmányozott. Kirchhoff, miközben azon gondolkozott, hogy vajon mit jelenthet, hogy valamilyen gáz lángjában és a Nap színképében azonos hullámhosszhoz tartozó vonalak találhatók, rájött, hogy a fény spektrumát <!--nem csak simán a fényt?, a fény spektrumának felbontása túlbonyolított és értelmetlen szerkezet-->egy [[prizma]] segítségével fel tudja bontani<!--a prizmás fényfelbontásra nem ő jött rá, az már Newton idejében ismert volt, v.ö. [[Isaac Newton]]--> és így a hullámhosszak közötti különbség jobban látható lesz. Akkoriban ehelyett különféle színű szűrőket használtak, amiket egymás után raktak, és így a fény halványabban volt látható.

[[Robert Bunsen]] német kémikus 1858-ban fedezte fel<!--tudományterületet "felfedezni" szokás, vagy más szerkezet kellene ide?--> a [[fotokémia|fotokémiát]]{{forr}} -– azt a tudományt, amiamely annakaz aegyes fénynekkémiai aelemek elégetésekor kisugározódó fény tanulmányozásával foglalkozik,.<!-- amia azhivatkozott egyesszócikk kémiaiszerint elemeka elégetésekorfotokémia kisugározódik.nem az itt megjelölt területtel foglalkozik--> Munkája során kifejlesztett egy égőt, aminek lényege az volt, hogy a vizsgálandó gázt és a levegőt az égés előtt összekeverték, így különösen forró gázt sikerült előállítani (1480°C fölöttit), amiamely alig sugárzott látható fényt. Az égőt később [[Bunsen-égő]]nek nevezték el, ma is ezen a néven ismert.

Kirchhoff és Bunsen a [[Heidelbergi egyetem]]en dolgoztak együtt 1859-ben. (Munka közben Kirchhoff, mivel csak 1 méter 50 cm magas volt, Bunsennek a válláig ért). Ketten hat hónap alatt megterveztek és kidolgoztak egy módszert és egy készüléket, amiben alkalmazták Kirchhoff prizmáját és Bunsen égőjét a fény felbontására, és a készüléket '''spektrográf'''nak nevezték el.<!--egy időben spektrográfnak a fényképezőlemezre rögzítő eszközt nevezték, a szabad szemes megfigyelés eszköze a spektroszkóp – v.ö. Náray-Szabó: Kémia, Akadémiai Kiadó, Bp. 2006, 613. o.--> Eredetileg ezt kémiai minták égetésére szánták, aminek során a keletkezett fényspektrum vizsgálható volt. Elkezdték katalogizálni a kémiai elemeket és a hozzájuk tartozó hullámhosszakat minden ismert kémiai elemre és felfedezték, hogy egy egy elem mindig ugyanazokat a hullámhosszakat állította elő; ez volt az elem kémiai „aláírása”.