„Japán Birodalmi Haditengerészet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
28. sor:
| színek =
| ének =
| háborús részvétel = [[első kínai–japán háború]]<br>[[Orosz–japán háború]]<br>[[I.első világháború]]<br>kínai-japán[[második háborúkkínai–japán háború]]<br>[[II.második világháború]]
| évfordulók =
}}
48. sor:
[[Kép:Tōgō Heihachirō.jpg|thumb|right|170px|''Tógó'' admirális]]
[[Kép:Yamamoto1904.jpg|thumb|left|''Jamamoto'' admirális [[1904]]-ben]]
1854-ben, az Egyesült Államok Haditengerészetének tisztje, Perry hajórajkapitány elérte, hogy Japánt megnyissák a nemzetközi kereskedelem előtt és engedményeket szerzett idegen cégeknek. Ettől kezdve a Tokugava [[sógun]] kormánya sürgette a nyugati hajózási technikák átvételét. 1855-ben Nagaszakiban egy tengerészképző iskolát is nyitottak. A tanulókat nyugati hajózástudományi iskolákba küldték tapasztalatot szerezni, hagyományt teremtve a jövendőbeli vezetők külföldi képzésének. A leghíresebbek Enomoto, [[TogoTógó Heihacsiró|Tógó]] és később [[Jamamoto]] admirálisok. Francia tengerészeti mérnököket hívtak az országba, hogy építsenek fel olyan haditengerészeti fegyvergyárakat, mint a jokoszukai vagy a nagaszaki.
 
A Tokugava-rendszer 1867-es végével a sógun haditengerészete nyolc nyugati mintájú, gőzhajtású hajóval rendelkezett, a flotta zászlóshajója a ''Kaijo Maru'' volt. Ezeket a császárpárti erők ellen használták fel a Bosin háborúban, Enomoto tengernagy parancsnoksága alatt. Más hajókat Thomas Blake Gover épített Aberdeenben (a ''Jo So Maru'', a ''Ho So Maru'', és a ''Kagosima'').