„Bibliakritika” változatai közötti eltérés

Első kezdeményezői a humanisták (Cajetán, Erasmus), megalapítója R. Simon. A negatív, racionalista ~ a 18. sz. felvilágosodás terméke. Az ósz-i ~ úttörője Wellhausen, az úsz-ié Ch. Baur, folytatója B. Bauer és a radikális holland isk. Bauer gondolatai a →vallástörténeti iskolában hatnak tovább. A R. Bultmann féle mítosztalanítás olyan dogmatikus problémát próbál megoldani, amely a ~ módszerével megoldhatatlan (→liberális teológia); ezzel szemben a →formatörténeti módszer problémái megoldhatók. A ~ alkalmazását tekintve XII. Pius →Divino afflante enc-ja új korszakot nyitott. - Részterületei: a kánonkritika a szentírási kv-ek keletkezését és kialakulását kutatja, közvetlenül érintkezik a dogmatikával és dogmatört-tel. A szövegkritika kz-ok segítségével próbálja megtalálni a Szentírás eredeti szövegformáját, mely a másolások során sérüléseket szenvedhetett. A történeti irodalomkritika a szerzők, keletkezési idő, körülmények, irod. és teol. műfaj, s a felhasznált források tárgykörében kutat, az egyes kv-eket saját tört. környezetükből kiindulva próbálja magyarázni. A trienti zsin. meghatározta a szentírási kv-ek hitelességét, de nem szólt irod. jellegükről; az irod-kritika ezt kutatja (a Pentateuchus esetében pl. azt, lehet-e és mennyiben Mózes a szerző; Iz-nál pl., lehet-e a kv. egyetlen szerző műve). Mindezeket a kérdéseket a „Bevezetés a Szentírásba” c. tantárgy tartalmazza. - A ~nak nem feladata és nem is képes föltétlenül hitet ébreszteni, de segíthet sok olyan probléma megoldásában, ami pusztán apologetikával nem válaszolható meg. -->