„Hitvalló Eduárd angol király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
35. sor:
}}
'''III.'''<ref>Az első III. Eduárd, halála után elölről kezdték az angol királyok számozását.</ref> '''Eduárd''', másnéven '''Hitvalló'''<ref>Kegyessége és a papság bőkezű pártfogása miatt kapta melléknevét. (''Révai Nagy Lexikona, VI. kötet'', 141. oldal)</ref> '''Szent Eduárd''' ([[angol nyelv|angol]]ul: ''Edward the Confessor''<ref name=revai/>), ([[1005]]. [[március]]a – [[1066]]. [[január 5.]]<ref name=europa>Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: '''Európa uralkodói''' (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963 645 053 6, ill. ISBN 963 203 017 6, 55. oldal</ref><ref name=nagylexikon>'''Magyar Nagylexikon''', főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963 9257 00 1, 7. kötet, 14. oldal</ref><ref name=revai>'''Révai Nagy Lexikona, VI. kötet''' (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 141. oldal</ref>), az utolsó előtti angolszász király<ref name=europa/> [[1042]]-től haláláig; Angliában a tényleges hatalom az oligarchák (Wessexi Godwin és hat fia<ref name=vilagtortenelem>'''Tolnai Világtörténelme, Középkor I.''', szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963 7765 03 4, 424. oldal</ref>, Merciai Leofric<ref name=vilagtortenelem/>, és az északi részek ura, Siward<ref name=vilagtortenelem/>) kezében nyugodott, a szentéletű Eduárd számára leginkább csak a keresztény vallás gyakorlása jutott.
Apja [[II. Ethelred angol király]], anyja a normann származású Emma volt. [[1016]]-ban, édesapja halála után [[Normandia|Normandiá]]ba menekült<ref name=nagylexikon/>. Egy sikertelen kísérlet ([[1036]]<ref name=nagylexikon/>) után [[1042]]-ben, féltestvérének [[II. Hardeknut dán király|Hardeknut]]nak a halála után – egy válságos időszak közepette – került az ország élére. Megválasztásában a wessexi earl (gróf), Godwin játszotta a fő szerepet<ref name=anglia>Szántó Tibor György: '''Anglia története''', Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963 7425 53 5, 28. oldal</ref>, akiről úgy vélték, hogy csak azért támogatta Eduárd megkoronázását, hogy saját befolyása minél akadálytalanabbul érvényesülhessen<ref name=anglia/>. Eduárd minden idegszálával a [[Westminsteri Apátság]] építkezéseire összpontosított, de homályosan érezte, hogy élete még ártatlan időtöltéseinek hódolva sincs felhőtlen biztonságban<ref name=anglia/>. Nyilván gyakran hallotta, hogy az ő Alfréd bátyját is a mindenható Godwin parancsára fosztották meg látásától<ref name=anglia/>. A király úgy vélte, jól teszi, ha rokonától, Normandia hercegétől, Vilmostól kér sürgős segítséget<ref name=anglia/>. Az angolok királya londoni és winchesteri udvarában egyre inkább normann urakkal és testőrséggel vette körül magát<ref name=anglia/>. Maga is – talán hosszú normandiai tartózkodásának hatására – legszívesebben franciául beszélt<ref name=vilagtortenelem/>, normann módra öltözködött<ref name=vilagtortenelem/> és normannoknak osztogatta a legfőbb hivatalokat<ref name=vilagtortenelem/>. Godwin egyéni mellőzését az angol népen esett sérelemnek tüntette fel, és hamarosan szervezkedni kezdett az idegen uralom ellen<ref name=anglia/>. Átmeneti kudarcai után győztesen tért vissza [[Flandria|Flandriá]]ból, miközben a király [[1051]]-ben<ref name=europa/> már Normandiai Vilmos hercegnek (aki egyébként Eduárd unokatestvére is volt) ígérte a szigetország koronáját<ref name=anglia/>. Godwin koronázatlanul kormányozhatta Angliát, és amikor a nehéz borok túlzott mértékű fogyasztása miatt [[1053]]-ban végzetes gutaütést kapott<ref name=anglia/>, fiai, Harold Wessex, illetve Tostig Northumbria earljeként örökölték egész Angliára kiterjedő hatalmát<ref name=anglia/>.
Eközben a közismerten jámbor<ref name=nagylexikon/> Eduárd bőkezűen támogatta az egyházat<ref>''Magyar Nagylexikon'', 7. kötet, 14–15. oldal</ref>. Még [[1045]]-ben<ref name=nagylexikonfolyt>''Magyar Nagylexikon'', 7. kötet, 15. oldal</ref> feleségül vette Godwin leányát, Edgythát, ám házasságuk Eduárd szüzességi fogadalma miatt gyermektelen maradt<ref name=nagylexikonfolyt/>.
Harold és öccse később megtámadták Skóciát, mert úgy találták, hogy Machbeth király arcátlanságában túl messzire merészkedett – menedékjogot adott saját uralkodójuk, Eduárd normann vendégeinek<ref name=anglia/>. Macbeth eleste után Harold [[1064]]-ben tisztázatlan körülmények közt francia földön Normandiai Vilmos fogságába esett<ref name=anglia/>, aki Haroldot hazatérése fejében arra kényszerítette, hogy esküvel ígérje meg Vilmos trónigényének támogatását<ref>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 28–29. oldal</ref>. Harold hazatérve közölte híveivel, hogy esküjét kényszer alatt tette, így érvénytelen<ref name=angliafolyt>Szántó Tibor György: ''Anglia története'', 29. oldal</ref>. Erőteljes fellépésének következtében Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg utódjának<ref name=angliafolyt/> – semmissé téve a Vilmosnak tett korábbi ajánlatait<ref name=angliafolyt/>. A Westminsteri Apátság felszentelése volt utolsó tette<ref name=vilagtortenelem/>.
| |||