„Davisson–Germer-kísérlet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
E=hυ
és a részecske impulzusa, p levezethető a λ hullámhosszából,
p= h/λ
ahol h a Planck állandó
1926-ban, ismerve Davisson és Germer kísérletének előzetes eredményeit, Walter Elsasser megjegyezte, hogy az anyag hullám tulajdonsága megvizsgálható lehetne kristályos szilárdtesteken elektronszórással, mivel a Röntgen sugarak hullámszerű természetét megerősítették a Röntgen sugárszórási kísérletek kristályos szilárdtesteken.▼
▲1926-ban, ismerve Davisson és Germer kísérletének előzetes eredményeit, Walter Elsasser megjegyezte, hogy az anyag hullám tulajdonsága
1927-ben a [Bell Labs]-nál Clinton Davisson és Lester Germer lassú mozgású elektronokkal bombázott egy kristályos nikkel céltárgyat. A visszavert elektronok eltérési intenzitását mérték és megállapították, hogy hasonló elhajlási képet mutatnak, mint amit [Lawrence Bragg] jósólt a Röntgen sugaraknál.▼
▲1927-ben a [Bell Labs]-nál Clinton Davisson és Lester Germer lassú mozgású elektronokkal bombázott egy kristályos nikkel céltárgyat. A visszavert elektronok eltérési intenzitását mérték és megállapították, hogy hasonló
Ezt a kísérletet megismételte [ George Paget Thomson ]
A kísérlet megerősítette a [[de Broglie hipotézis]] ét– az anyag hullámtermészetét.
18 ⟶ 19 sor:
A kísérlet
A kísérletben egy elektronágyú bombázza elektron sugárral egy
A de Broglie összefüggés szerint egy 54 eV-os sugárnak a hullámhossza: 0.165 [[nm]]. A kísérleti eredmény: 0.167 nm volt, ami igen jól megegyezik a [[Bragg-törvény]] jóslatával:
| |||