„Jean-Baptiste Camille Corot” változatai közötti eltérés

Gyerekkorát szüleitől távol töltötte, négyéves koráig dajka nevelte, vidéken. Miután visszatért Párizsba pár év múlva egy internátus hallgatója lett, gyengén tanult, ezért átíratták egy másik iskolába. [[1807]]-ben ösztöndíjat kapott, hogy tanulmányait tudja folytatni, a rounei[[Rouen|roueni]] gimnáziumban, de ott sem teljesített jól. Ismét másik iskolába küldték, [[1812]]–[[1814]] közt egy Párizs melletti internátusba került. [[1815]]-ben posztókereskedő tanoncnak állt, de már ekkor is inkább a rajz és festés érdekelte, tanulmányozta a színeket, amiket a posztó készítésnél maguk állítottak elő. [[1822]]-ben befejezte posztókereskedői tanulmányait, és apja tiltakozása ellenére beiratkozott Achille-Etny Michallon ([[1796]]–[[1822]]) festő műtermébe. Ott más mesterek munkáit másolta. Hamarosan új festő-mesterhez került, ahol főleg a modell után való rajzolást sajátította el. Valamint elhatározta, hogy tájképfestő lesz, Rómába utazott [[1825]]-ben. [[1826]]-ban eltávozott Rómából és falusi tájképeket festett. A képeket elküldte a francia Szalonba ahol kiállították. [[1827]]-től hosszabb utazásokat tett, járt [[TivolTivoli]]ban, [[Nápoly]]ban, [[Velence (Olaszország)|Velencében]], majd hazatért [[Franciaország]]ba, miközben megállás nélkül festett, rajzolt. Többször járt [[Barbizon]]ban is, [[1834]]-től kezdve rengeteget utazott, újra visszatért [[Olaszország]]ba. Ekkor már ismert festő volt. Egyre gyakrabban jelentek meg képei a hivatalos Szalonban. [[1840]]-ben megvásárolta egy képét a francia állam. Új utakat is keresett a tájképfestészeten kívül, kipróbálta tehetségét a vallásos tárgyú képek világában is. [[1846]]-ban megkapta a [[Francia Becsületrend|Becsületrendet]]. [[1853]]-tól újra nagy utazásokat tett, járt [[Hollandia|Hollandiában]], [[Belgium]]ban. Ekkor már a legsikeresebb festők közé tartozott, három műterme volt, vidéken is volt egy. Állami megrendeléseket kapott. Templomoknak is festett, sok segéddel dolgozott, akiknek megengedte, hogy képeit másolják. [[1867]]-ben, a világkiállításon megkapta a másodosztályú érmet. Még ebben az évben a Becsületrend tisztje kitüntetést is megkapta.

Corot a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere volt, stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az Őő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a [[klasszicizmus|klasszicista]] kötöttségekből. Gyakran nevezték az [[impresszionizmus]] előfutárának is.

Tájképeire a nyugodt tárgyilagosság jellemző, Corot festményei a [[realizmus (művészet)]] kitűnő példái. Tehetsége, a formák egyszerűségében, a színek és árnyalatok erőteljes alkalmazásában rejlik, ugyanakkor, mégis harmóniát sugároznak. Gyakran festett kőépítményeket, mértani formákat. Képeiről sugárzik a fény, szinte látszik a levegő vibrálása.