„Seelöwe hadművelet” változatai közötti eltérés

A műveleti tervezők az egyre kedvezőtlenebb feltételekhez igazodva tovább gyűjtötték a partraszálláshoz szükséges inváziós flottát, ami sosem érte el a ''minimálisan szükséges'' mértéket. Ez a britek figyelmét sem kerülhette el, a flottacsoportosítások ellen is ádáz küzdelmet folytattak. Végül [[szeptember 17.|szeptember 17-én]] ''Hitler'' megbeszélésre hívta ''Göring''et és ''[[Gerd von Rundstedt|von Rundstedt]]''et és közölte velük, hogy a hadműveletet felfüggeszti. Göring ígéretet tett a RAF térdre kényszerítésére, azonban látván az egyre erősödő brit légvédelmet, [[október 13.|október 13-án]] ''Hitler'' [[1941]]-re, majd a [[december 18.|december 18-án]] kiadott ''21. Directivá''ban ''„határozatlan időre” elhalasztotta'' a hadművelet végrehajtását.

 

 

A [[Sandhurst-i Királyi Katonai Akadémia]] [[1974]]-ben szimulálta a hadműveletet, azzal a feltétellel, hogy a Luftwaffe a támadásig nem tudta volna kivívni a korlátlan légifölényt. A partraszállt és hídfőállást létesített német erőkkel a brit nemzeti gárda és a hadsereg vette volna fel a szárazföldi küzdelmet. A szimuláció szerint a hadműveleti célt elérő német csapatokat végül megadásra késztették volna, mert a kapituláció be nem következése után a [[Scapa Flow]]-ból és más brit kikötőkből kiinduló királyi flotta a RAF-al közösen ellehetlenítette volna a Csatornán végzett hadianyag szállítást. Az így utánpótlásuktól megfosztott németek előbb-utóbb feladni kényszerültek volna állásaikat, vagy evakuációt kellett volna végrehajtaniuk. Az 1940 késő őszi, kora téli német döntést tehát elméletben igazolták.