„Caius Iulius Hyginus” változatai közötti eltérés

'''Hyginus''', (Kr. u. III. század?), [[Római Birodalom|római]] író.

SzemélyérőlCaius semmiIulius közelebbitHyginus Hispániában (vagy talán Alexandriában) született Kr.e. 60 körül és Kr.u. 17-ben halt meg, feltehetőleg Rómában. Augustus császár szabadosa ([[libertus]]-a) és könyvtárosa volt. Grammatikával és régiségtannal foglalkozott, de e tárgyú műveiből a címeken kívül semmi nem tudunkmaradt fenn. Neve alatt két munkájamunka maradt ránk:, ám a nyelvük alapján ezek valószínűleg legalább 100 évvel későbbi, Traianus császár vagy talán az Antoninusok korában keletkezett szövegek. Lehetséges, hogy a Hyginusnak tulajdonított szövegek az eredeti művek kivonatai, vagy egy másik Hyginus művei. A Hyginusnak tulajdonított egyik munka egy [[mitológia]]i kézikönyv, melynek címe „Genealogiae" ([[Nemzetiség]]i leszármazásokLeszármazások) volt, s. amelyEz nyomtatásban először [[1535]]-ben jelent meg „Fabulae" (Mesék) címmel, ma is e címen közismert. Első részében [[római vallások|istenek]] és [[római vallások|héroszok]] családfáit tartalmazza, majd 277 rövid mitológiai történet következik. A szerző [[görög nyelv|görög]] források ([[Apollodórosz (grammatikus)|Apollodórosz]]) alapján dolgozott. A műből már Kr. u. [[207]]-ben készült görög fordítás készült, ennekmelynek egy része maradt csak ránk. A mű a késő [[ókor]] és a [[középkor]] számára a mitológiai ismeretek egyik fő forrása volt. Másik műve [[asztrológia]]i-mitológiai kompendium. Ennek eredeti címét nem ismerjük, „Poetaaz astronomica1482-es velencei kiadás nyomán „Poeticon astronomicon" (Költői [[csillagászat]]) néven vált ismertté, az újkori szövegkiadások Astronomica ill. De astronomia néven futnak (további címváltozatok: Poetica astronomica, De astrologia). A művet egy Marcus Fabiusnak szóló ajánlás vezeti be, a címzett mögött a [[filológia]] [[Quintilianus]]t sejti. E műnek az [[Eratoszthenész (földrajztudós)|Eratoszthenész]]-nek tulajdonított, valójában egy Pszeudo-Eratoszthenész nevű szerző "Kataszteriszmoi" (Csillagállások) című, a csillagok és csillagzatok mitikus eredetét fejtegető, feltehetően a Kr.u. 1. században keletkezett szöveg volt a forrása.