„Angelo di Livio” változatai közötti eltérés

|meccsek 3 = {{0}}31 {{0}}(1)

|válogatott meccsek 1 = {{0}}40 {{0}}(0)

Az [[AS Roma]] csapatánál nevelkedett, 18 évesen profi szerződést is kapott a csapattól, de pályára nem lépett színeiben. A [[AC Reggiana|Reggiana]], a [[AG Nocerina 1910|Nocerina]] és a [[AC Perugia|Perugia]] [[Serie C1|harmadosztályban]] szereplő csapataiban játszott fiatalon, pályafutása jelentős részét azonban három másik csapatban, a [[Serie B|másodosztályú]] [[Padova Calcio|Padovában]], majd a [[Juventus FC|Juventusban]] és a [[ACF Fiorentina|Fiorentinában]] töltötte. A [[Serie A]] mezőnyében is kiemelkedő mennyiségű futással és pontos beadásokkal vált alapemberévé az [[1990-es évek]] Juventusának, amellyel háromszor nyert [[Scudetto|scudettót]], [[1995–1996-os UEFA-bajnokok ligája|1996-ban]] pedig [[Bajnokok Ligája]]-győztes lett. 33 évesen igazolt a Fiorentina csapatához, amely [[2002]]-ben csődbe ment és az élvonalból ''Florentia Viola'' néven a negyedosztályba, a [[Serie C2]] -be zuhant. Di Livio volt az egyetlen játékos, aki ekkor a klubnál maradt, s a visszajutás egyedüli részese lett így [[2004]]-ben. Közel negyvenedik életévéhez visszavonulása előtt még egy évet játszott az élvonalban.

[[1995]]. [[szeptember 6.|szeptember 6]]-án [[Szlovén labdarúgó-válogatott|Szlovénia]] ellen játszott először a [[Olasz labdarúgó-válogatott|válogatottban]]. Összesen negyvenszer lépett pályára, sokszor a mérkőzések hajrájában a védekezés megszilárdításának feladatával. részt vett az [[1998-as labdarúgó-világbajnokság|1998-as]] és a [[2002-es labdarúgó-világbajnokság|2002-es világbajnokságon]], az [[1996-os labdarúgó-Európa-bajnokság|19906-os]] és a [[2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság|2000-es Európa-bajnokságon]], utóbbin ezüstérmet szerzett. Utolsó válogatott mérkőzését [[2002]]. [[június 18.|június 18]]-án játszotta a [[Dél-koreai labdarúgó-válogatott|Dél-Korea]] elleni VB-nyolcaddöntőn.