„Asiagói csata” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
4. sor:
|kép=Italian Front 1915-1917.jpg
|konfliktus=[[Olasz front]]<BR>([[I. világháború]])
|időpont=[[1916]]. [[május 15.]] – [[június 10.]]
|helyszín=[[Trentino]] ([[Dél-Tirol]]) térsége
|eredmény=Visszavert Oszták-Magyar monarchiabeli támadás
|egyik fél=[[Fájl:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px]][[Olaszország]]
|másik fél=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|20px]][[Osztrák–Magyar Monarchia]]
|parancsnokok1=[[Luigi Cadorna]]
|parancsnokok2=[[Conrad von Hötzendorf]]<br>[[IV. Károly magyar király|Habsburg–Lotaringiai Károly trónörökös]]
16. sor:
|veszteségek2=80 000 halott
}}
Az '''asiagói csata''' [[1916]]. [[május 15.|május 15-étől]] [[június 10.|június 10-éig]] tartott az előrenyomuló Oszták-Magyar Monarchia csapatai és Olaszország hadserege között. A támadást „Büntető-támadásnak” is hívták, utalva arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a balkáni hadjárat befejezése után igyekezett Olaszországot megtörni, az addigi az Isonzó mentén folytatott védekezései után ellentámadást akart mérni az olasz csapatokra. A hadjárat egyik parancsnokává magát a Monarchia [[trónörökös]]ét, Károly főherceget, a későbbi [[IV. Károly magyar király|Károly császárt és királyt]] nevezték ki, így nevéhez kötve a vélhetőleg sikeres támadás dicsőségét.
 
== A tervek ==
A haditervek kidolgozása nagyrészt [[Conrad von Hötzendorf]]hoz, a Monarchia erőinek főparancsnokához köthető. A Monarcia stratégiai kilátásai kedvezőek voltak 1916 tavaszán, mivel [[Szerbia]] vereségével a balkáni front megszűnt, az orosz fronton az orosz csapatok visszavonultak, így jelentős számú monarchiabeli haderőt tudtak átcsoportosítani az olasz frontra. Hötzendorf az Alpokból, [[Trentino]]ból készítette elő a támadást, mivel úgy ítélte meg, hogy az [[Isonzó]] mentén történő áttörésre a térségben tartozkodó nagyszámú olasz csapat miatt amúgy sem lenne lehetősége. A haditerv szerint Asiago irányába, [[Padova]] felé kell kitörnie a frontvonalról az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] haderőinek, bekerítve ezáltal az Isonzó folyónál lévő teljes olasz hadsereget, és így döntő győzelmet aratva [[Olaszország]] fölött.
 
== A csapatösszevonás ==
1916. május 15-re több mint 300 zászlóaljat és mintegy 2000 löveget vonultattak fel [[Trentino]] térségében a Monarcia csapatai. Hötzendorf a siker bebiztosításához a német hadvezetéstől német csapatokat is kért, akik azonban visszautasították, mivel [[Németország]] még nem állt hadban Olaszországgal, illetve a német csapatokra a keleti fronton volt szükség. Az offenzíva majdnem meghíusult, mivel az olasz titkosszolgálat a támadás előtt egy héttel jelezte Cadornának a csapatösszevonást Trentino térségében, aki azonban a jelentésre ügyet sem vetett, mivel meggyőződése szerint az [[Alpok]] térségéből nem lehetett támadást várni a nehéz terepviszonyok miatt.
 
== A csata ==
[[1916]]. [[május 15.|május 15-én]] erős tüzérségi előkészítés után megindult a Monarchia 11. és 3. hadserege [[Padova]] irányába. [[Asiago]] és Arsiero városok bevétele után nyitva állt az út Vicenza felé, amit mintegy 30 &nbsp;km-re megközelítettek a Monarchia csapatai. A Monarchia továbbnyomulását az 1. olasz hadsereg lassította le, Cadorna az [[Isonzó]]nál állomásozó olasz hadsereg nagy részét, egyre több olasz hadosztályt küldött a kritikusan legyengült frontszakaszokra, kihasználva vasútvonalak sűrű kiépítettségét északnyugat Olaszországban. Az olasz front helyzetét a [[Keleti front (első világháború)|keleti fronton]] június 4-én megindult nagyerejű orosz támadás, a [[Bruszilov-offenzíva]] mentette meg, ami miatt monarchiabeli csapatokat kellett kivonni az olasz frontszakaszról, ezáltal leállítva a további lehetséges előrenyomulást. A támadást [[június 10.|június 10-én]] fejezték be.
 
== Eredmények ==
A korlátozott siker ellenére a Monarchia hadserege jelentős nagyságú hadizsákmányra tett szert: 318 löveget, 191 gépfegyvert szereztek meg az olaszoktól, továbbá 45 000 olasz foglyot ejtettek. A támadás célja azonban meghiúsult, nem sikerült bekeríteni az olasz haderőt, sőt, az olaszok a vasútvonalakat újból kihasználva a Trentino térségébe átszállított haderejüket rövid időn belül ismét az Isonzó folyóhoz telepítette vissza, felkészülve ezzel egy újabb támadás, a [[VI. isonzói csata]] megtervezésébe. Politikai következményei azonban lettek az asiagói csatának: az olasz [[Salandra-kormány]] lemondott és [[Paolo Boselli]]t nevezték ki új miniszterelnöknek.
 
== Források és irodalom ==
 
* Galántai József: Az első világháború (p.&nbsp;296) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963 282 004 5
 
== Külső hivatkozások ==
 
==Külső hivatkozások==
Az olasz front:
http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118
 
== Lásd még ==
* [[Olasz front]]
* [[Isonzói csaták]]
 
{{Olasz front}}