„Balázsfalvi gyűlések” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Blaj1848.jpg|bélyegkép|jobbra|270px|Balázsfalvi nemzeti gyűlés]]A '''balázsfalvi gyűlések''' [[1848]]-ban az [[erdély]]i [[Alsó-Fehér vármegye|Alsófehér vármegyében]], [[Balázsfalva]] mellett tartott román nemzetiségi gyűlések voltak, melyeken az [[Magyarországi románok|erdélyi románság]] hangot adott követeléseinek.

 

 

Az időközben elszabaduló nemzetiségi ellenségeskedések hatására a második, [[szeptember 16]]-28-i gyűlés határozatában már Erdély különállását követelték közvetlen birodalmi kormányzat alatt, valamint az erdélyi kormányban és országgyűlésben népességarányos képviseletét.<ref name = "szerk. Hermann 157-159">{{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 157-159}}</ref>

A balázsfalvi nemzeti gyűlések jelzik a román nemzetiségi mozgalom szembefordulását a [[1848–1849-es forradalom és szabadságharc|magyar szabadságharccal]] és kikövezték az utat a románok fegyveres felkelésének elindulásához.<ref name = "szerk. Hermann 157-159"/>

 

[[Fájl:Simion Bărnuţiu 3.gif|bélyegkép|jobbra|200 px|[[Simion Bărnuţiu]], a mozgalom radikális szárnyának vezetője]]

[[Fájl:George Baritiu.jpg|bélyegkép|balra|200 px|[[George Barit]], a magyarbarát irányzat vezetője]]

Március és április folyamán Barit és Bărnuţiu irányzata hasonló támogatottsággal bírt, nem dőlt még el, hogy melyik irányt választja a román mozgalom.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>

 

Az [[április 30]]-i gyűlést az erdélyi kormányszék tilalma ellenére rendezték meg. A [[jobbágyfelszabadítás]]ra váró parasztok tömegesen jelentek meg [[esperes]]eik vezetésével. A szónokok többsége a románok nemzetként való elismerését követelte, Lemény püspök nyugalomra intette honfitársait. A mintegy kétezres tömeghez szólva a tanácskozás vége felé Bărnuţiu a hallgatósághoz igazodva nem csak a nemzetiségi kérdésekről, hanem a jobbágyfelszabadításról is beszélt. A gyűlés során egyre inkább előtérbe került, és a fiatalokat maga mellé állítva végül ő vált a román nemzetiségi mozgalom igazi vezetőjévé.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>

 

A [[Gubernium]] engedélyével május 15-ére<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> hívták össze azt a görögkeleti és görög katolikus gyűlést,amely az erdélyi országgyűlés elé terjesztendő kérvényről volt hivatott tanácskozni. A gyűlésre 30-40 000 román, főként parasztok érkeztek<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>

 

A határozatot [[Andrei Saguna]] püspök vezetésével követség vitte [[Bécs]]be, a császárhoz, és ezzel egyidőben egy másik példányt a Ioan Lemény vezette küldöttség [[Kolozsvár]]ra, az erdélyi országgyűlés székhelyére.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/> A válaszlevelek fogadására [[nagyszeben]]i székhellyel állandó bizottságot hoztak létre, ebből alakult ki a [[Román Nemzeti Komité]]t, melynek elnökévé Saguna, alelnöke és tényleges irányítója pedig Bărnuţiu lett.<ref name = "szerk. Hermann 79-81"/>

 

Ősszel Erdélyben felerősödött a románok elégedetlensége. A paraszti tömegekben felzúdulást keltett, hogy, bár a jobbágyfelszabadítást Erdélyben is kihirdették, az engedmény csak a telekhez kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozott. Súlyosbította a helyzetet, hogy szeptemberben megindult a honvéd zászlóaljak felállítása, és az összeírást megtagadó parasztokkal összetűzésekre került sor, különösen súlyos volt a [[szeptember 12]]-i [[aranyoslóna]]i incidens, ahol 13 civil vesztette életét.<ref name = "szerk. Hermann 157-159"/> A románok ügyeit kivizsgáló, a magyar országgyűlés által küldött ''unióbizottmány'' pedig csupán [[szeptember 27]]-ére készítette el törvényjavaslatát, ami túl későnek bizonyult.<ref name = "szerk. Hermann 157-159"/>

 

A határozatot követően az eddig mérsékelt Cipariu és Barit is a szélsőséges irányzathoz csatlakozott, Saguna is nyíltan magyarellenes nézeteket hangoztatva tért vissza Pestről.<ref>Cipariu szövegezte, és Saguna is részt vett a szeptember 27-én benyújtott, az ''unióbizottmány'' által kidolgozott törvénytervezet tárgyalásain, amely Európában egyedülálló jogokat biztosított volna a románságnak. Nyelvhasználati jogot biztosított az egyházban és az iskolákban, a helyi (városi vagy megyei) tanácskozáson megengedte a román nyelvű felszólalást, amennyiben a jelenlevők legalább fele román anyanyelvű, lehetővé tette a községek román nyelvű igazgatását. Lehetővé tette volna a románok igazságos részesedését a közigazgatásból; a hadsereg román és magyar vezényleti nyelvéről is rendelkezett. (lásd {{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann R.|pages = 158}})</ref>

 

 

{{cite book| title = Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története| editor= Hermann Róbert| publisher = Videopont Kiadó| city = Budapest| year= 1996| isbn=963 8218 207}}

 

{{források}}