„Pasteiner Gyula” változatai közötti eltérés

'''Pasteiner Gyula''' ([[Tata]], [[1846]]. [[március 7.]] – [[Budapest]], [[1924]]. [[november 8.]]) művészettörténész, műkritikus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes, utóbb tiszteleti tagja.

Tatai iskolaéveit követően 1864-től Pesten és Bécsben végezte felsőfokú tanulmányait, bölcsészdoktori oklevelét 1868-ban szerezte meg. 1868 és 1872 között a budai gimnázium görög–latin tanáraként dolgozott, majd ösztöndíjjal négy évig tartó külföldi tanulmányutat tett, melynek során Párizsban, Rómában és más európai városokban folytatott művészettörténeti tanulmányokat. Hazatérését követően, 1876-ban a művészettörténet tárgyköréből magántanári képesítést szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. 1885-ben a művészettörténet nyilvános rendkívüli tanárrá lépett elő, 1890-től 1916-os nyugdíjba vonulásáig pedig a művészettörténeti és klasszika-archeológiai tanszéket vezette nyilvános rendes tanári címmel. 1905–1906-ban a bölcsészettudományi kar dékánja is volt. Ezzel párhuzamosan kilenc éven keresztül volt a ''Magyar Állam'' című klerikális lap belső munkatársa és vezércikkírója.

MűvészettörténetiSzerteágazó érdeklődésének megfelelően művészettörténeti kutatásai szerteágazóakis sokrétűek voltak, tanulmányai több területentémakörben is nagy hatásúaknak bizonyultak. Nevéhez fűződik az egyetemes művészettörténetet átfogóan tárgyaló első magyarországi monográfia megírása ''(A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig,'' 1885). Behatóan tanulmányoztaTanulmányozta a középkori–újkori Magyarország művészetét, főként a szobrászat és az építészet múltját. Behatóan foglalkozott a Mátyás korabeli reneszánsz és a 17–18. századi barokk építészettel, az egyes művészeti ágak sajátosan magyar formajegyeivel. Napilapokban (pl. ''Pesti Napló)'' és folyóiratokban (pl. ''Athenaeum, Havi Szemle)'' egyaránt nagy számban adott közre kritikákat a képíráskortárs múltjávalépítészet jelenségeiről (pl. épületszobrászat, Országház), egyes képzőművészek (Munkácsy Mihály, Izsó Miklós, Zichy Mihály stb.) alkotásairól, illetve beszámolt a hazai közgyűjtemények képzőművészeti értékeiről. Ő írta a művészettörténeti fejezeteket ''Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben'' című kiadványsorozat művészettörténetiegyes fejezeteitköteteiben, isilletve őszobrászati írtaés festészeti szócikkeket írt ''A Pallas nagy lexikona'' számára.

Ifjúkorában a pedagógiai kérdések is vonzották érdeklődését. Tanulmányai és műkritikái napilapokban és szaklapokban egyaránt megjelentek. 1883-ban a ''Társadalmunk'' szerkesztője volt, 1885-től 1894-ig szerkesztette a ''Művészi Ipar'' című folyóiratot, 1886 után Radisics Jenővel közösen.