„I. Rómanosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

a
kisebb formai javítások
a (Bot: következő módosítása: en:Romanos I Lekapenos)
a (kisebb formai javítások)
{{Uralkodó infobox
| név = I. Rómanosz
| állam =
== Útja a trónig ==
 
Rómanosz Lekapénosz örmény paraszti származású volt, [[VI. Leó bizánci császár|VI. (Bölcs) Leó]] idején futott be katonai karriert. [[911]]-ben [[Szamosz]] parancsnoka volt, később pedig [[drungariosz]]i, azaz flottaparancsnoki rangot kapott. A bolgároktól elszenvedett katasztrofális [[ankhialoszi csata|ankhialoszi vereséget]] követően kihasználta, hogy megrendült a régens anyacsászárné, [[Zóé Karbonopszina]] helyzete, aki így nem tudta pártfogoltját, [[León Phókasz]]t hatalomra juttatni. Rómanosz [[919]] májusára kitartó politikai manőverezéssel odáig jutott, hogy az ifjú VII. Konstantinhoz adhatta lányát, Helenét. Az apósság a baszileopatóri ranggal járt. [[920]]. [[szeptember 24.|szeptember 24]]-én [[kaiszar]]i címet kapott, [[december 17.|december 17]]-én pedig teljes jogú társcsászárrá koronázták. Innentől kezdve negyedszázadon keresztül teljhatalommal irányította a [[Bizánci Birodalom]] ügyeit.
 
== Uralkodása ==
A Bizánci Birodalom számára a legsúlyosabb problémát évtizedek óta Bulgária jelentette. [[I. Simeon bolgár cár|Nagy Simeon]] ugyanis [[896]]-ban adófizetésre kötelezte a császárságot, majd amikor ezt [[912]]-ben megtagadták, ismét háborút indított. A harcok során a birodalom súlyos vereségeket szenvedett és tulajdonképpen elveszítette a Balkánt. Lekapénosz trónra lépése Simeon abbéli régi törekvését húzta keresztül, hogy magának szerezze meg házasság révén a bizánci főhatalmat. Az, hogy [[Nikolaosz Müsztikosz]] pátriárka alternatívaként felkínált neki egy Lekapénosz lányt, természetesen nem elégíthette ki becsvágyát, ezért a cár folytatta a birodalom területeinek dúlását, [[923]]-ban ismét bevéve [[Adrianopolisz]]t, majd [[924]]-ban megostromolva [[Konstantinápoly]]t. A támadás azonban eredménytelen maradt, mivel a bizánci diplomácia sikeresen megakadályozta, hogy arab flotta támogassa a bolgár szárazföldi erőket. Simeon kérésére ezután 924 őszén személyesen is találkozott a két uralkodó, de Rómanosz hajthatalan maradt.
 
Eközben nem csak a bizánci területeken zajlott a küzdelem. Szerbiában hol Rómanosz, hol Simeon érdekei érvényesültek, végül a bizánci befolyás győzött, mire Simeon nagy erőfeszítések árán 924 táján meghódította a tartományt. Ezzel [[Bulgária]] és [[Horvátország]] szomszédossá vált. A rövidesen kialakuló konfliktusban Simeon kénytelen volt szüneteltetni a bizánci háborút, de még így is vereséget szenvedett [[926]] körül. Ezután valószínűleg ismét bizánci hadjáratot tervezgetve halt meg váratlanul [[927]]. [[május 27.|május 27]]-én. Fia, [[I. Péter bolgár cár|I. Péter]] azonnal békét kötött. Az évtizedes háborúktól kimerített Bulgária így a Bizánci Birodalom barátjává vált, Rómanosz pedig elismerte Péter császári (cári) címét – kifejezetten Bulgáriára szorítkozva – és a nemrég felállított önálló bolgár patriarchátust, és még trónörököse, Krisztophorosz lányát is Péterhez adta feleségül. Simeon félelmetes sikerei ellenére Rómanosz kivárásának és engedékenységének köszönhetően végül Bizánc évtizedekre garantálni tudta dominanciáját és befolyását a békéssé váló Balkán egészén, beleértve a [[Časlav]] fejedelem alatt újjászületett [[Szerbia|Szerbiát]] is.
 
==== A keleti határ ====
Az [[Abbászida Kalifátus]] a [[10. század]] első felében rohamos hanyatlásnak indult, de ez nem azt jelentette, hogy Bizáncra béke köszöntött a keleti végeken. Százezres muszlim hadjáratoktól már kétségkívül nem kellett tartani, de az önállósuló határ menti helytartók, [[emír]]ek a hadizsákmányból élő harcosok, a [[gázi]]k tömegeivel továbbra is rendszeresen dúlták, fosztogatták Anatólia vidékeit. A bolgár háborúval párhuzamosan a muszlim hajók prédájává vált az [[Égei-tenger]]. A hajdani drungariosz tisztában volt a tengeri fölény jelentőségével, ezért intenzív flottafejlesztésbe kezdett, és hadihajói [[924]]-ben sikeresen legyőzték a bizánci vizeket húsz éve rettegésben tartó renegát [[Tripoliszi León]] flottáját. Simeon halála után pedig a Balkánra köszöntő béke révén a szárazföldön is megindulhattak az ellencsapások.
 
A keleti front a határ középső, felső-mezopotámiai és északi, arméniai részén húzódott. A jeles bizánci hadvezér, [[Jóannész Kurkuasz]] [[931]]-ben ideiglenesen, majd [[934]]. [[május 19.|május 19]]-én hosszabb távra megszerezte az évszázados problémát jelentő [[Malatya|Meliténét]], kijjebb tolva a birodalom határait. Kurkuasz Arméniában súlyos vereséget szenvedett [[938]]-ban egy újonnan fellépő, fiatal arab hadvezértől, [[Nászir ad-Daula]] [[moszul]]i emír öccsétől, akit [[Szajf ad-Daula]]ként ismert meg a világ, miután [[945]]-ben megszerezte magának az [[aleppó]]i emírséget. Szajf ad-Daula diadalát követően számos arméniai és [[Kaukázusi Ibéria|ibériai]] területet hódoltatott, majd [[940]]-ben [[Kolóneia]] vidékét pusztította végig. Bizánc nagy szerencséjére azonban ezután évekre kénytelen volt visszavonulni, hogy részt vegyen a kalifátus körüli politikai harcokban, melyek eredményeképpen végül Aleppó emírjévé válhatott. A császárság így fel tudta venni a harcot a váratlan kijevi támadásokkal [[941]]-[[943]]-ban.
 
Jóannész Kurkuasz 943-ban tért vissza a keleti határra, és páratlan diadalsorozatot aratott: gyors hadjáratában elfoglalta [[Felső-Mezopotámiában]] [[Silvan|Martüropoliszt]], [[Diyarbakır|Amidát]], [[Dara (Törökország)|Daraszt]] és [[Nusaybin|Niszibiszt]], majd kemény ostrom alá fogta [[Şanlıurfa|Edesszát]]. A várost ugyan nem sikerült bevennie, de a legendás [[Mandülion]]t, Krisztus csodatévő, „nem emberkéz készítette” képét megszerezte a muszlimoktól. A hatalmas presztízst jelentő diadalt [[944]]. [[augusztus 15.|augusztus 15]]-én pompás ünnepségekkel ünnepelték meg [[Konstantinápoly]]ban. A sikerek több arab törzset a keresztség felvételére és a birodalomba településre ösztönöztek, elősegítve a későbbi nagy hódításokat.
 
==== Kijevi kapcsolat ====
 
[[Fájl:BodrumCamii20070529 01.jpg|thumb|250px|A Lekapénoszok temetkezési helye, a Rómanosz által építtetett Mirülaion-templom az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] idők óta [[Bodrum-mecset|mecsetként]] szolgál]]
Rómanosz császárrá válva rövidesen gondoskodott az utódlásról. [[921]]. [[május 20.|május 20]]-án Khrisztophorosz nevű fiát második császárrá koronázták, ami azt jelentette, hogy az eredetileg trónt birtokló, még mindig fiatal VII. Konstantin végképp súlytalanná vált, mint harmadik uralkodó. Rómanosz halála esetére Khrisztophorosz örökölte volna a császári bíbort, háttérbe szorítva a Makedón dinasztiát. [[924]]. [[december 25.|december 25]]-én két másik Lekapénosz-fi, Sztephanosz és Kónsztantinosz is császári méltóságra emelkedett, bár ők nem előzték meg rangban Konstantint. Rómanosz negyedik fiát, Theophülaktoszt egyházi pályára szánta, és [[933]]. [[február 3.|február 3]]-án pátriárkává szenteltette akkor tizenhat esztendős gyermekét, aki értelemszerűen a császári akarat szolgai végrehajtója volt.
 
Hogy a ház mégsem élt tovább, annak Krisztophorosz korai, [[931]]-ben bekövetkezett halála volt az oka. Rómanosz ugyanis ezután nem helyezte VII. Konstantin elé két másik fiát, akik végül attól félve, hogy agg atyjuk elhunyta esetén kiesnek a hatalomból, megbuktatták őt [[945]] végén. A hatalmat azonban támogatottság híján nem tudták megragadni, ezért az évtizedek óta először önállóan cselekvő Konstantin száműzte, majd megölette őket. Rómanosz Lekapénosz két és fél évvel letételét követően szerzetesként halt meg száműzetésben. [[922]]-ben elhunyt felesége, Helené és Khrisztophorosz nevű fiuk mellé temették a [[Mirülaion]]-templomba, amely egy [[ciszterna|ciszternává]] alakított késő [[ókor]]i rotunda fölé építtetett új palotájához csatlakozott.
131 512

szerkesztés