„IV. Knut dán király” változatai közötti eltérés

| képméret =220px

'''II. Knut<ref>Névváltozatai: ''Kanut, Knud, Kund''.</ref> Svensson''' vagy '''Szent''' Knut ([[dán nyelv|dánul]]: ''Knud den Hellige''), ([[1043]]<ref name=nygaard/><ref name=revai>'''Révai Nagy Lexikona, XI. kötet''' (Jób–Kontúr), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1914, 211. oldal</ref><ref name=nygaard/><ref>Más források szerint [[1042]]-t valószínűsítenek. Vö.:[http://en.wikipedia.org/wiki/Canute_IV_of_Denmark]</ref>&nbsp;–&nbsp;[[1086]]. [[július 17.]]<ref>Vagy [[július 10.]] (Vö.:http://nygaard.howards.net/files/1589.htm)</ref>), [[Dánia]] királya [[1080]]-tól [[1086]]-ig; Dánia [[védőszent]]je<ref name=csiffary>Csiffáry Tamás: '''Európai uralkodók könyve''', Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978 963 9898 06 6, 199. oldal</ref>.

Knut [[II. Svend dán király|II. Svend Estridsson]] törvénytelen fia volt<ref name=csiffary/>. Fiatalon sok tengeri hadjáratban vett részt Anglia ellen<ref name=szent>http://www.katolikus.hu/szentek/0710-380.html</ref>, de az ő nevéhez fűződik [[Mecklenburg]], [[Pomeránia]] és a [[Baltikum]] szláv törzsei térítésének a megkezdése is<ref name=szent />.

Bátyját, [[III. Harald dán király|III. (Hén) Harald]]ot követte a trónon. Jámbor életű uralkodó volt<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Kanut|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/055/pc005509.html#7}}</ref>, aki ennek ellenére erős, központosított királyi hatalmat kívánt létrehozni az egyházra támaszkodva<ref name=csiffary/> a nemesek önző jogainak a háttérbe szorításával<ref name=szent />. Keresztény humanizmusát bizonyítja, hogy érvényt szerzett a szabadon bocsátott rabszolgák, a nők és az idegenek jogainak<ref name=szent />. Az ország püspökei közvetlenül a királyi hatalom alá tartoztak, de Knut nem érte be annyival, hogy az Egyház szabadságának biztosításához a törvényes kereteket megteremtette, adományokkal is elhalmozta az Egyházat, főleg Lundot, lehetővé téve itt káptalan megalapítását és egy méltó székesegyház megépítését<ref name=szent />. Kolostorokat épített és a keresztény hit megszilárdításán fáradozott<ref name=pallas />. Ugyanakkor gondja volt arra is, hogy a tizedet bevezesse<ref name=szent />. Ezzel az egyházpolitikával elérte, hogy megszűnt a ''germán nemzeti egyház'', s Dánia csatlakozott a [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely]] féle reformhoz<ref name=szent />. Ez az egyházi részről sugalmazott, határozott reformpolitika azonban Kanut ellenségeinek számát is gyarapította, hiszen amit tett, az a nemesség görcsösen védett érdekei ellen volt és vallási közönyösségüket is emlékezetükbe idézte<ref name=szent />.

Mivel [[I. Kanut dán király|I. (Nagy) Kanut]] unokaöccsének fia volt, az [[Anglia|angol]] trónra is igényt tartott. [[1085]]-ben Knut egy nagyobb szabású vállalkozásba fogott. Az elégedetlenkedő angolszászok biztatására Norvégia királyával, [[III. Olaf norvég király|Olaffal]], valamint ennek apósával, Flandria grófjával, [[I. Róbert flamand gróf|Róberttel]] szövetkezve el akarta űzni Anglia trónjáról [[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmost]]<ref name=szent />. Hatalmas flottát szervezett [[Limfjord]]ban (Jütland). Vilmos is felkészült: megszállta a keleti partot, hogy megnehezítse a dánoknak a partraszállást. Végül az egész terv kútba esett, mert Knut nem vállalkozhatott arra, hogy – mint tervezte – maga vezesse a flottát. Ez meghátrálásnak látszott, ami a zsákmányra éhes főembereknek csalódást okozott. Valójában azonban azért nem akarta Knut Dániát elhagyni, mert Gergely pápának [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] császár által elűzött német hívei, Salzburgi Gebhard és Hermann von Salm ellenkirály nála kerestek Schleswigben menedéket, így tartania kellett tőle, hogy a császár hátba támadja.

Csakhogy Dániában ezt nem látták be, s végül az elégedetlenkedés oda vezetett, hogy összeesküvéseket szőttek.<ref>Más források szerint az okozta a végzetét, hogy megpróbálta a parasztokat rákényszeríteni, hogy részt vegyenek az [[Anglia]] elleni támadásban. </ref> Ezek letörésére Knut pénzbírságot rótt ki, de ezzel csak azt érte el, hogy még ellenségesebb lett a hangulat. [[1086]] nyarán kitört a lázadás, melynek élére Knut öccse [[I. Olaf dán király|Olaf]] állt<ref name=pallas />. A felkelés [[Jütland]] legészakibb részéről (Vendsyssel) indult ki, és az egész tartományra átterjedt<ref name=szent />. Knut [[Odense|Odensében]] (Tünen) megkísérelte, hogy úrrá legyen a helyzeten. Július 10-én egy Jütenben és Tünenben kiállított sereg megtámadta Kanut kíséretét<ref name=szent />. Tárgyalni a támadók nem voltak hajlandók. A király a Szent Albán templomban keresett menedéket<ref name=pallas />, bízva a szent oltalmában, akinek ereklyéit maga hozta ide Angliából<ref name=szent />. Ellenségei nem rettentek vissza. Knut felkészült a halálra: meggyónt és megáldozott. Emberei – köztük testvére, Benedek is – bátran küzdöttek érte, de a túlerőben lévő ellenség lemészárolta őket. Kanutot az ablakon át egy lándzsa találta el; a szentélyben, az oltár lépcsőjén halt meg Dánia első vértanúja<ref name=szent />.

== Utóélete ==

Knut helyi tisztelete, bár sokan küzdöttek ellene, hamar megkezdődött. Szentté avatását testvérének és második utódjának, [[I. Erik dán király|Erik Ejegod]] királynak a kérésére II. Paszkál pápa hirdette ki<ref name=szent /> [[1101]]. [[április 19.|április 19]]-én. Ereklyéi ma is láthatók Odensében, az evangélikus Szent Kanut katedrális kriptájában<ref name=szent />.

== Gyermekei ==

* [[I. Károly flamand gróf]] (*[[1084]], †[[1127]]. [[március 2.]])

* Cecilia (*[[1085]], †[[1131]] után) ∞ Falsteri Erik (†[[1145]] után)

* Ingegerd (*[[1086]]) ∞ Kövér Folke, svéd nemes

== Jegyzetek ==

== Lásd még ==

* [[Dán királyok családfája]]

* [[Dánia uralkodóinak listája]]