„Jemeljan Ivanovics Pugacsov” változatai közötti eltérés

a
kisebb formai javítások
a (Bot: következő hozzáadása: el:Γιεμελιάν Πουγκατσόφ)
a (kisebb formai javítások)
 
== Életrajza ==
1770-ig az orosz hadseregben szolgált, katonaként részt vett a [[hétéves háború]]ban (1756-1763), az 1764-es lengyel hadjáratban és az orosz-török háborúban (1768-1774), ahol súlyosan megsérült. Otthagyta a hadsereget és vándorútra kelt, 1772. évi kegyetlenül levert uráli kozáklázadás hírére elment Jaik (ma [[Uralszk]]) városába, de katonaszökevényként elfogták és börtönbe zárták, majd [[Szibéria|Szibériába]] száműzték. Pugacsov megszökött és 1773-ban elterjesztette azt a hírt, hogy ő az elhunytnak hitt [[III. Péter orosz cár]], aki csodával határos módon túlélte hűtlen felesége, [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin]] gyilkossági kísérletét.
 
== A felkelés előzményei ==
II. Katalin idején a nemesek jogait jelentősen kibővítették, ami önkényeskedésre adott lehetőséget. Ez különösen a jobbágyságot érintette súlyosan: a nemesek a jobbágyaikat eladhatták, mint egy rabszolgát, önkényesen deportálhatták vagy a családjuktól elszakítva, elzálogosíthatták, elárverezhették őket. Egy fiatal jobbágy lányért 10 [[rubel]]t adtak, miközben egy [[agár]]ért több száz rubel is fizettek. Az újságokban a jobbágyokat a lovak, disznók és birkák mellett kínálták eladásra. Nem véletlen, hogy a 18. század második felében gyakoriak voltak a parasztlázadások [[Oroszország]]ban.
[[Fájl:Pugachev1879.jpg|right|thumb|300px|[[Vaszilij Grigorjevics Perov]]: Pugacsov törvényt ül (1879), [[Szentpétervár]], Orosz Múzeum]]
[[Fájl:Pugacsov kivégzése.jpg|right|thumb|300px|Pugacsov kivégzése, 1855]]
A parasztok 1773-ig vártak a legnagyobb lázadással: sokáig terjengtek hírek egy jobbágyfelszabadításról. A trónt csupán rövid ideig birtokló III. Péter szándékosan táplált ilyen és ehhez hasonló reményeket, sőt néhány rendeletet is hozott (közvetetten) a jobbágyok érdekében: elrendelte az egyházi javak [[szekularizáció]]ját és egyes jobbágyok állami jobbágy státuszba emelését; megtiltotta a jobbágyok eladását nem nemesek részére; megtiltotta a jobbágyok eladását bányákba és gyárakba; megkegyelmezett az óhitűeknek és vallási szakadároknak. Ezek az intézkedések fontos szerepet játszottak abban, hogy Pugacsovot azonnal elfogadták, amikor III. Péter cárnak adta ki magát.
 
[[1773]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én nevével ellátott kiáltványt adott ki a Jaik folyó menti kozákokhoz intézve, amelyben meghirdette a parasztháborút. Ezt további kiáltványok követték (III. Péter dekrétumait kiegészítve), amelyekben jobbágyfelszabadítást, a hadkötelesség eltörlését, az adóbeszolgáltatás feloldását és földosztást ígért a parasztoknak. A végső cél Katalin trónfosztása és egy kozák-paraszt állam megteremtése volt, melynek uralkodója az igazságos „paraszt-cár”.
 
A számos Pugacsov-kiáltvány közül az 1774-es cseljabinszki felhívás így hangzott:
A [[Törökország]]gal is hadban álló II. Katalin akkor kezdte a lázadást komolyan venni, amikor a felszaporodott sereg bevette [[Orenburg]]ot, az Ural-vidék kereskedelmi központját és a környék földesurai Moszkvába menekültek. A cárnő ekkor hatalmas összegű vérdíjat, 100 ezer rubelt tűzött ki az önjelölt cár fejére. Pugacsov [[Kazany]]ig vonult, júliusban felégette a várost, de az ottani [[Kazanyi Kreml|Kremlt]] nem tudta bevenni. A cárnő sereget küldött ellenük, akik Pugacsov parasztokból álló csapatait a Volgánál megszorongatták. Pugacsov a doni kozákok, a [[csuvasok]] és [[mordvinok]] támogatására számított, de azok ereje már a korábbi harcokban kimerült, így nem tudták követni. A törökök elleni háború rövidesen véget ért és a frontról visszatérő csapatok nekiláttak a felkelés felszámolásához. Ennek ellenére augusztusban bevette [[Szaratov]]ot és [[Penza|Penzát]]. Ezután dél felé indult, megostromolta [[Volgográd|Caricint]] (ma Volgográd), de a közeli Szareptánál szeptember 3-án döntő vereséget szenvedett, menekülnie kellett.
 
Közben Pugacsov fejére már csökkentett ötvenezer rubeles vérdíjat tűztek ki, amiért és a remélt [[amnesztia|amnesztiáért]] alvezérei elárulták és kiadták. A foglyul ejtett Pugacsovot [[Szuvorov]] orosz tábornok Moszkvába vitte, ahol [[1775]]. [[január 21.|január 21]]-én nyilvánosan, ötödmagával lefejezték. 1775 végén a még fogságban lévők amnesztiát kaptak. A kormányzat felismerte, hogy a peremterületeken a helyi önkényeskedés mérséklésére meg kell erősítenie hatalmát, ez volt az 1775-ös közigazgatási reform célja.
 
== Pugacsov irodalmi művekben és filmvásznon ==
* Puskin a '''Pugacsov felkelés története''' (''История Пугачева'', 1834) című értekezésében a lázadás előzményeit és gazdasági, szociális és politikai hátterét elemzi;
 
* Szintén a parasztfelkelés történetéről szól a '''Pugacsov''' című orosz film (1978) ''Alekszej Szaltikov'' rendezésében<ref>[http://www.FILMVILAG.HU/XISTA_FRAME.PHP?CIKK_ID=7561 A Pugacsov című film elemzése]</ref>
 
Jegyzetek
131 512

szerkesztés