„Hórusz-fiak” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
{{Hiero|Duamutef|<hiero>N14-G14-t:f</hiero>vagy<br /><hiero>N14:D37-t:f</hiero>|align=right|korszak=egypt}}
{{Hiero|Kebehszenuf|<hiero>W15-sn-sn-sn-f</hiero>|align=right|korszak=egypt}}
A '''Hórusz-fiak,''' Amszet ''(ỉmstỉỉms.tỉ),''<ref>{{wörterbuch}}, I, p.88</ref> Hapi ''(ḥpỉ),''<ref>Wörterbuch, III, p.70</ref> Duamutef ''(dw3-mw.t=f)''<ref>Wörterbuch, V, p.31</ref> és Kebehszenuf ''(qbḥ-snw=f)''<ref>Wörterbuch, V, p.429</ref> az [[ókori egyiptomi vallás]] szerint [[Hórusz]] isten négy fia. Ők védelmezték a [[mumifikálás]] során a testből eltávolított és [[kanópuszedény]]ekben a sírba helyezett belsőségeket, őket magukat pedig négy istennő védte. Legkorábban a [[Piramisszövegek]]ben említik őket, itt az elhunyt uralkodó lelkét segítik az égbe emelkedni. A négy isten ismert volt „Hórusz lelkeiként”, „Ozirisz fiaiként” és „a király barátaiként” is.<ref name="W88">Richard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0500051207, p.88</ref>
 
A négy kanópuszedénynek, ami a négy isten védelme alatt állt, a tetejét eleinte emberfej formára faragták, a [[XVIII. dinasztia]] idejétől azonban ennek a négy istennek a fejét ábrázolta (Amszet – vagy Imszeti – ember, Hapi majom, Duamutef sakál, Kebehszenuf sólyom alkú istenség volt). Gyakran ábrázolták őket a kanópuszedényeket tartó láda oldalán is, itt a négy égtájjal is összefüggésbe hozták őket. Megjelenhettek a szarkofág vagy koporsó oldalán is, Amszet és Duamutef keleten, Hapi és Kebehszenuf a nyugati oldalán. A [[harmadik átmeneti kor]]ban, amikor kanópuszedényekbe helyezés helyett a bebalzsamozott testrészeket visszatették a testbe, a négy istent jelképező amuletteket tettek melléjük, később a bepólyázott múmia oldalára is varrtak hasonló amuletteket.<ref name="W88" /> Az Újbirodalom vége felé csillagistenségekként is ábrázolták őket.<ref>Wilkinson, p.89, 91</ref>